Lapszemle

Barátból lett testvérek – fiúk a Havasokból

Bagossy Brothers Company. Ez az angolos hangzású név sokaknak egy topon lévő indie rock zenekart jelent, teltházas Aréna-koncertekkel, törzsrajongókkal, nagylemezekkel. De jelent öt igaz barátot is, akik kölyökkorukban Gyergyószentmiklóson, egy távoli erdélyi városkában megálmodták, hogy egyszer majd igazi, sikeres zenészek lesznek. Azóta sok víz lefolyt a Maroson. 2020-ban az év zenekarának választotta őket a szakma.

A találkozásra készülve dalaikat hallgatva, koncertfilmeket nézve próbáltam ráérezni, mivel nyerték meg a közönséget. A dinamikus hangzás, különös dallamvonulatok, prozódiatörések, filozofikus szövegek éppúgy nyomhatnak a latban, mint rokonszenves fellépésük. Frissek, természetesek, mintha egyenest az erdélyi havasokból fújta volna őket ide a Nemere. A jó muzsika csalhatatlan jele az is, ha a zenészen látszik az öröm. És ezekről a fiúkról süt, hogy szeretik egymást és a közös zenélést.

Szép zöld környezetben, Budán, az Országos Erdészeti Egyesület központjában beszélgetünk a zenekar két tagjával, Bagossy Norberttel és Tatár Attilával. Rögtön kiderül az is, „kétlaki” életet élve nem magától értetődő, hogy egyszerre mind az öten itt legyenek Budapesten. „Munkák idején ingázunk” – meséli Norbi. „Nyáron Magyarországon van a bázis, télen meg Székelyföldön. Elég jól kitalált struktúra ez. A családjaink is szabadabbak nyáron, el-el tudnak jönni a koncertekre. Édesanyánk is rengeteget utazik ide hozzánk, mi meg haza. Laci öcsémmel váltjuk egymást néha, úgyhogy nincs unatkozás meg egyedüllét.”

A zenekar 2013 májusában alakult Gyergyószentmiklóson. A zenekar nevét a Bagossy testvérpár – Bagossy Norbert (gitár/ének) és Bagossy László (basszusgitár/vokál) – családneve ihlette. Hozzájuk csatlakoztak zenésztársaik, Bartis Szilárd (dobok), Tatár Attila (gitárok, vokál) és Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyűk).

„A billentyűsünk, Zsombi Gyergyószárhegyen él, én meg a feleségemmel és a három gyerekkel Szentmiklóson”

– fűzi hozzá Ata. „Szeptember-októberben tényleg minden héten ki kell jönni meg hazamenni, ez intenzív időszak. De nem vészes a helyzet. A nagy teleket otthon töltjük, kötetlenül. Ünnepekkor sose zenélünk. Egyszer fordult elő, hogy szilveszterkor felléptünk. Azt se akartuk. Akkora összeget mondtam be gázsinak, hogy biztosak voltunk benne, nem adják meg. Megadták. Fogtuk a fejünket! Pedig még nem is tudtuk, hogy kemény mínusz 27°C lesz azon az éjszakán Sepsiszentgyörgyön.” Akkor oda sok pálinkát kellett vinni – kockáztatom meg. „Vittünk is!” – nevetnek. „Ez volt az emlékezetes első és utolsó szilveszteri Bagossy koncert.”

Rajongók ásóval

Nyílt titok, hogy nagyon tudatosan építkeznek a zenében éppúgy, mint a banda arculatában. Szinte kínálkozik a szereposztás, ki-ki azt teszi a közösbe, amihez legjobban ért. Norbi a dalokat és a szövegeket álmodja meg, Laci vállán nyugszik a hangszerelés, a kreatív ötletek pedig jobbára Ata agyából pattannak elő. És mivel megszállott természetimádó sportember, ez meglátszik a zenekar klipjein éppúgy, mint a különböző társadalmi akcióikon.

„Szerettünk volna valami pluszt adni” – idézi a kezdeteket.

„Valami hasznos, értelmes dolgot a zenén túl, amivel mi is kapcsolódhatunk a természeti környezetünkhöz, és ami kapcsolódási pontot jelent a közönségünkkel is. A faültetéssel indult 2020 tavaszán.

Kitaláltuk, hogy annyi fát ültetünk, ahány koncertünk volt az előző évben. Gyergyóban is akad kopár domb a hajdani fakivágások nyomán, érdeklődtünk hát a helyi önkormányzatnál, hol vannak erdősítési tervek. Szívesen fogadtak. Akkor csak hárman voltunk otthon a zenekarból, a Covid határzár miatt, de nem akartuk halogatni. Kimentünk a gyerekekkel és elültettünk 150 fenyőcsemetét. Következő évben bővítettük az akciót, bevontuk a többi helyi zenekart, és közel 500 fát ültettünk.” – Itt jegyzem meg a menedzserük, Szalai Attila megállapítását, miszerint „a Gyergyói-medence valóságos tehetséggyár”, ahonnan zenészek és más művészeti ágak jeles képviselői kerülnek ki meglepő számban. A zenekarra időközben a Pilisi Parkerdő is felfigyelt, akárcsak a Dockyard Islands csapata, akik túramárkákat forgalmaznak, és hajlandók tenni is az erdőkért. Így aztán a nemes szándékokból kikerekedett egy közös nagy faültetés.

„2000-re emeltük a tétet, na de ki tud ennyi fát elültetni? A rajongókra gondoltunk, akik regisztráció után lelkesen jöttek, és erdészek segítségével közösen telepítettük a csemetéket. Kellemes tavaszidő volt, utána bográcsozás, jóféle szarvastokánnyal, mindenki boldog volt. Folytatni fogjuk, még profibb szinten.”

Dalra kelt hegyek

A gyönyörű erdélyi tájak szervesen beépülnek a dalokba, megjelennek a klipeken. A lélegzetelállító havas hegycsúcsok, a titokzatos cseppkőbarlang, a zord szépségű tó, sudár fenyők, farkas és medve – hihetetlen érzelmi erővel gazdagítják a zenét. Külön dimenziót nyitnak meg.

„Valóban hangsúlyt kap a zenekar arculatában az otthoni táj” – bólint Norbi. „Ez ma már nagyon tudatos, ám az első időkben ügyeltünk rá, hogy ne ez legyen a fényben.

Sose titkoltuk, hogy erdélyiek vagyunk, de nem ezzel kezdtük a színpadon a bemutatkozást. Egyszerűen vidéki zenekarként tekintettünk magunkra. A zenénkkel akartuk felkelteni az érdeklődést. Amikor már népszerűvé vált a banda, egyre több videót forgattunk, és nyilván teret kapott a gyergyói környezet.

A Visszajövök-klip pont a Magyar Turisztikai Ügynökség projektjében készült, ahol muzsikusokat arra kértek föl, a saját szülővidékükről énekeljenek, a zenén keresztül mutassák be a Kárpát-medence tájait.”

„Hegyek közt nevelkedtünk, pihenni is a természetben tudunk, síelünk, snowboardozunk, túrázunk” – folytatja Ata. „Idevág a Hegyilevegő Experience projektünk is, ami idén tavasszal indult. Előzménye, hogy korábban kitaláltuk, a Súgó-barlangban fogjuk egyik dalunkat akusztikus módon előadni, és ott képben, hangban rögzíteni. Meg is csináltuk az Óriásokat. Utána épült egy speciális vasalt sziklamászó útvonal, via ferrata a Gyilkos-tónál, csodás függőhíddal 150 méter magasban. Kínálkozó helyszín lett, hogy fölvegyük a Valahol itt klipjét.

Majd jött az ötlet, hogy egy medvelesben is muzsikáljunk, így született a Visszajövök akusztikus verziója, mialatt a medve kint járkált. Tavaly megépült a panorámakabin a Békás-szorosnál, ezt se hagyhattuk ki, ott készült az Álmodj énnekem.

A környék látnivalóinál videoklipeket rögzítettünk, ebből nőtt ki a Hegyilevegő természet- és honismereti túrakihívás, amihez a nevezetességeket bemutató túrafüzet is társul. A helyszíneken található pecséttel igazolni lehet a látogatást. Aki mindet teljesíti, díszoklevelet kap. Hiszen aki körbejárja, az már turistának számít, vendégéjszakákat tölt el, megismeri a vidéket. Rögtön az első nyáron 12 oklevelet adtunk ki. Jövőre a meglévő hat helyszín mellé két újabbat is kinéztük.”

Télen, nyáron együtt

Erős az összetartás a családként működő Bagossy-csapatban. Eleve úgy alakult az együttes, hogy a névadó fivérek nem zenészt kerestek a szakmából, hanem barátokat a zenéléshez. Afelől nyugodtak voltak, hogy a szakmát közben hozzá lehet tanulni. A barátság meg azóta csak mélyült közöttük. – „Abszolút!” – vágja rá meggyőződéssel Norbi. „Sokkal fontosabb, hogy barátságok legyenek, és barátból testvérré váljunk, mint hogy ki hogyan zenél az adott ponton. A tervünk, hogy évtizedeket töltsünk zenekarként együtt, azon a pilléren áll, hogy jól ellegyünk, megértsük egymást.

Nálunk a szabadnapok a munkanapokkal keverednek és rengeteg kreatív ötlet születik nem stúdióban, koncerteken, hanem az együtt töltött szabad időben.

Amikor csak beszélgetünk, „világot fejtünk”, sportolunk. Nyaralni, szörfözni is járunk együtt. Most épp Marokkóba készülünk.”

Az összetartozás jegyében egy könyvet is kiadtak, Otthontól fűtött tél címmel. A kötet hangulatos keveréke Ata havas természetfotóinak, és az együttes történeteinek, amiket Laci menyasszonya, Bíró Barbi jegyzett le. Felvillannak benne a gyergyói ünnepi szokások, a Mikulás- meg Angyalvárás, és ízelítőt ad a helyi gasztronómia hagyományaiból és újításaiból. „Gourmet zenekar vagyunk, mind szeretünk jókat enni és főzni” – mondja Ata, aki korábban vendéglátásban dolgozott, többek közt hajón, és sokat eltanult.

„A töltött káposztát meg a húslevest anyósomra bízom, de szívesen főzök olaszos kajákat, és elkészítek bármi egyszerűbb ételt a kínaitól a mexikóin át a thaig.”

„A hazai ízeket szeretem, kicsit modernizálva” – teszi le voksát Norbi, aki figyel a kalóriákra is. „Legutóbb karfiolsteaket sütöttem, tök jó, fílinges dolog. Nem apró morzsákra szeded szét, hanem nagy szeletekre vágod, és úgy grillezed. Mind sütkérezünk, egy rockzenésznek télen van ideje otthon, épp ráér arra, hogy ő lepje meg a kedvesét valami finomsággal.”

Robbanás helyett

Különös, kettős időszámítás kíséri a Bagossy Brothers Company pályáját. Az Erdélyben már kedvelt zenekart Magyarországon évekkel később ismerte meg a közönség. Közben dolgoztak is ezt-azt, de végig ott volt a zene, várták, hogy egyszer „berobbanjon”. Így emlékeznek: „Végül is egy folyamat volt, nem robbanás. Akkoriban nagy szám volt a Facebook, mi is azt lestük, hány lájkja van a zenekarnak.

Gondoltuk, lesz egy nap, mikor reggel felkelünk és robban a siker. De nem így történt. 2015-ben indultunk Magyarországon, már saját repertoárral. Furcsa volt, hogy otthon többezres közönségnek játszottunk, itt meg pár ember lézengett a koncerten.

Szerencsére volt bennünk elég lendület és elég türelem a fokozatos építkezéshez. Sorra születtek a dalok, és voltak jó lehetőségek. A Cseh Tamás Programnak köszönhető 2015-ben az első lemezfelvételünk és a menedzserünk is. 2019-ben jött ki a Veled utazom lemezünkön az Olyan ő.” Átütő siker lett. Az egyik legkarakteresebb Bagossy-szám, duettként előadva.

„Valóban ez a dal ismertette meg az országgal a zenekar nevét. Így jött el 2020, mikor az év zenekara lettünk, és addigra már szilárd lábakon álltunk. Jövőre leszünk 10 évesek, szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Budapesten az MVM Dome vadonatúj arénájában tartjuk március 11-én a születésnapi koncertünket. Testvér-rendezvényként Gyergyóban augusztus 5-én az Egyfeszt-en hasonló nagyszabású koncertet adunk a hazai közönségnek, és az odalátogatóknak.”

 

Fotók: Csatlós Norbert, Hegyi Júlia Lily

Forrás: A Mi Erdőnk