A Szolnok-kertvárosi ház minden sarkában aranyló mézes palackok, ünnepi viaszgyertyák, karácsonyfafüggők, díszüveges mézválogatások tornyosulnak. Várják, hogy útra keljenek a megrendelőkhöz. Vendéglátónk szabadkozik, de hát ennek most van szezonja. Ilyenkor télen a kaptárakban elpihennek a méhek, a méhésznek pedig más dolga akad.
– mondja Lilla. „És persze a karácsony közeledtével az ajándékozás is előtérbe kerül. Készülnek az adventi koszorúk, főszerepet kapnak a gyertyák. Örömmel látom, hogy egyre többen elmozdulnak a környezettudatosság irányába. Lassan felértékelődnek a természetes anyagok. A méhek csodálatos terméke a méz, amihez begyűjtik a különböző virágok nektárját és valóságos folyékony arannyá változtatják. Az is csodás, hogy minden évben minden méznek más az íze, az adott tájegységre jellemzően. Két egyforma méz biztosan nincs, még egyazon méhészetben is érezhető némi különbség egy-egy pergetés után.” Hasonlóan a minőségi borokhoz, ahol meghatározó az évjárat, a dűlő és még a hordó is árnyalja, amiben érlelődik.
Szép is, jó is
Az emberek már az ókorban használtak gyertyát, leginkább állati hulladékból készült olcsó, orrfacsaró és kormozó faggyúgyertyát. A drága és jó minőségű méhviaszgyertya luxusát csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak.
Erről Molnár-Kun Lillának alapos ismeretei vannak. „A paraffin kőolajszármazékokból készülő vegyipari termék, erős szerekkel kezelik, mesterséges anyagokkal színezik, illatosítják. Talán kevesen tudják, hogy égetéskor toxikus anyagokat bocsát ki, nem egészséges belélegezni. De mivel aránylag olcsó, könnyen hozzáférhető, ma még nagyon elterjedt. Ezzel szemben a natúr méhviasz legfőbb értéke, hogy nem tartalmaz semmiféle mesterséges anyagot, égéskor nem szabadulnak fel káros füstgázok. Meggyújtva negatív ionokat bocsát ki, amivel megköti a mikro szennyező anyagokat, tisztítja, fertőtleníti a szobalevegőt, jótékony hatású. Természetes mézes illatú, szép aranyszín lángú. Ráadásul magas az olvadáspontja, kétszer tovább ég, mint más gyertyák.”
A mézről nagyjából tudjuk, hogyan „terem”, de vajon a méhviasznak mi a receptje? Mit jelent az, hogy teljes egészében a méhek állítják elő? „Ez nagyon érdekes: minden egyes méhnek megvan a maga időrendi feladata rövid kis élete során. A fiatal méhecskék még bent tartózkodnak a kaptárban, az ő viaszmirigyük működik legerősebben.
Amikor a méz éretté válik, a mézes sejteket viasszal fedik le. Mikor mi pergetünk, vagyis kinyerjük a mézet a kaptárból, akkor előtte fedelezünk, tehát a sejtfedő viaszréteget leválasztjuk. Ezt összegyűjtjük, kifőzzük, és nagy tömbökbe öntjük. Mechanikus tisztítás, szűrés után újra használható a viasz, ami a méhek természetes, utánozhatatlan, egyedülálló terméke.”
Kaptárlevegőt szippantok
Méhviaszgyertya többféleképpen is készíthető. Lehet mártott, öntött vagy csavart. Lilla az utóbbi két módszert részesíti előnyben, mert gyorsabban lehet velük haladni.
A szilikonformába beleteszem és rögzítem a pamut kanócot, majd beleöntöm a leszűrt, még forró viaszt. Mikor megdermed, kihűl, kiveszem a formából a gyertyát.” A másik készítési mód egyszerűbbnek tűnik, de némi kézügyességet igényel. „A csavart gyertyához sablonméretű, méhsejt mintázatú kész viaszlapokat használok, szaknyelven műlépet, ami valójában természetes méhviasz. Ezekhez én viszem a gyártóhoz a saját tömbviaszomat. A műlépnek elsődlegesen a kaptárban van fontos szerepe, erre építkeznek a méhek. A gyertyához pedig előbb óvatosan megpuhítom, melegítem kicsit láng fölött, majd lefektetve finoman a kanóc köré csavargatom.”
Bemutatót is kapunk, és amíg Lilla türelmesen sodorgatja a viaszlapocskát, akár a rétest, az is kiderül, hogyan lett belőle méhészhölgy.
Majd méhészmesteri szakvizsgát tettem, méhegészségügyi felelős képzésre is jártam, és végül a méhek mellett döntöttem. Ennek 13 éve. Termelő méhésznek tekintem magam, minden feladatot elvégzek, a férfiasnak tartott „szerszámos” munkáktól sem esem kétségbe. Ha feszült vagyok, csak kimegyek, szippantok egy kis kaptárlevegőt, és máris jól érzem magam. Csodálatos látvány egy egészséges, szép méhcsalád, ahogy szorgosan dolgozik a madárdalban. A férjem is méhész, és mikor elvándorlunk akácgyűjtésre, mi is kinn élünk az erdőben a méhekkel. Az erdészekkel jóban vagyunk, mindig bejelentkezünk, nem zavarunk senkit, magunk után még nagyobb rendet hagyunk.
Alkotásra csábít
Elkészültek a szálgyertyák, mehetnek az angyalkás, fenyőfás, betlehemes, méhsejtes formagyertyák és függődíszek regimentjébe. A család karácsonyfájára is sok kis apró figura kerül majd. Lilla nevetve meséli, ezeknek rendre az a sorsuk, hogy elajándékozza őket. „A vendégek szinte mindet elszeretik, én meg szívesen adom. Bálokon, rendezvényeken is szoktam tombolának felajánlani kézműves tárgyakat. A méz és a viasz olyan gyönyörű, hogy szinte kínálja magát az alkotásra, kiélhetem a kreatív ötleteimet. Az egyedi formák, a különleges üvegcsék, a tülltasakos csomagolások, mutatós címkék, végtelenül variálhatók. Nem viszem piacra a mézet, esetleg néha karácsonyi vásárra, de inkább közösségi oldalakon jelentkezem.
Nekem is öröm és inspiráció olyan virágkötőnek gyertyát készíteni, aki tudatosan természetes anyagokból állítja össze az adventi koszorút. Kimegy és gyűjt hozzá erdei ágacskákat, falevelet, terméseket. Az igényes, naturális alkotásokhoz pedig kimondottan a méhviasz illik. Kedves tapasztalatom, hogy a gyerekek mennyire szeretik, nézegetik, szagolgatják a gyertyákat és időnként megkérdezik, beleharaphatnak-e.”
