Mosonyi Annamária, azaz Panni már gyerekként rendszeresen járta a Börzsönyt édesanyjával, és túrázás iránti szenvedélyét pályaválasztásakor sem tudta megtagadni. A Könnyűipari Műszaki Főiskola bőrfeldolgozóipari szakára jelentkezett, és gyártmányfejlesztő üzemmérnökként végzett. A diplomája megszerzésekor már recsegett a szocializmus, és azzal a felfogással, hogy nem kíván gyárban dolgozni, egyéni vállalkozásba kezdett Gödön. Női cipőket készítettek társával, majd már nagymarosi műhelyében, egy rövid időre férficipőkre váltott.
Ehhez eleinte elnyűtt darabokat szedtem szét, hogy lássam, hogyan állnak össze a részei. A következő feladat az volt, hogy nagyüzemi minta alapján, de kicsiben, manufaktúraként működjön a gyártás. Ehhez beszereztem a szükséges gépeket és alapanyagokat” – meséli a kezdeteket Panni, miközben körbevezetett műhelyében.
Később létrehozta a Pam’s nevű céget, aminek sikeres felfutását egy balszerencsés szandáltalp-szállítmány törte ketté. Szó szerint, ugyanis a talpak néhány hét alatt elrepedtek. A reklamálókat kivétel nélkül kártalanították, ami a cég anyagi helyzetét és nevét is megtépázta. Névváltásra volt szükség; Panni jobb híján rábökött a térképre, ujja pedig Hawaii legmagasabb vulkánjára, a Mauna Kea-ra mutatott. A Mauna az indoeurópai eredetű szanszkrit nyelven csendet, a polinéz eredetű hawaii nyelven pedig hegyet jelent.
A manufaktúra jelenleg 35-40 modellel rendelkezik, 36-48-as méretig. A palettában találunk szandálokat, túracipőket, túra- és vadászbakancsokat, vadászcsizmát, magas szárú, valamint hágóvasas bakancsokat.
Sőt, további modellek állnak tervezés alatt, amelyek egy új stílust képviselnek. Elkezdtek nyitni az utcai viselet felé, és felfrissítik a túracipő-kollekciójukat is. Az új modellek tovább színesednek, megszólítva ezzel a bevállalósabb hölgyeket és az élénkebb színeket kedvelő férfiakat. Mindegyik típusnak más a kialakítása, mintázata és anyagában is jelentős a különbség.
„A rendszerváltással a hazai bőrgyáraknak befellegzett, így a marhabőrt, esetenként szarvasbőrt kereskedőktől szerzem be. Ezen belül is színbőrrel dolgozom, vagyis az állat bőrének a legfelső, legerősebb rétegét használom. Ezek a bőrök már kezeltek, viaszréteggel rendelkeznek” – magyarázza Panni. A bakancsok kiegészítői, például a fűzőszem, szegecsek rézalapúak, a cipőfűző pedig magyar termék, miként a zoknik is.
Hosszú folyamat előzi meg, amíg egy Mauna bakancs végleges formált ölt. Minden a tervezéssel és modellezéssel kezdődik. Miután Panni megálmodta a lábbelit, kezdődhet az anyag szabása. A szabás egy konkrét szakma, nagyon kell ismerni az alapanyagot. Az állat gerincvonalánál a legerősebb és a hasa alja felé haladva egyre vékonyabb a bőr. Nem mindegy, hogy melyik részét hol használják a bakancs szabásakor. Például az orr-részre a legvastagabb bőrt varrják, mert ott éri a cipőt a legtöbb külső sérülés. Ezután jönnek a tűzödei munkálatok, amikor a szabás során létrehozott bőrelemeket varrógéppel összevarrják. Utána az aljazás következik, amikor a bőrt felbranzolják, vagyis bekérgezik a felső részét és kaptafára húzzák. A fán az orrfoglalással kezdik, ha túl kemény a bőr, akkor bedanftolják (beáztatják), hogy puhuljon. Majd jön a sarokfoglalás, szögelés és csiszolás. A talpalás csak ezután következik: vegyi anyaggal kezelik a talpat, hogy a ragasztó mindenhol megkössön, majd présgép alá teszik. Végül jön a kikészítés folyamata, ilyenkor ellenőrzik a ragasztást, lefestik a szükséges részeket, és megtisztítják a szennyeződésektől a bakancsot.
Egy bakancs elkészítése 3-4 napot vesz igénybe, ha egy ember csak egy cipővel foglalkozik. De mivel egyszerre több lábbeli készül, ezért kb. 4-5 hétre van szükség.
A folyamat összetettsége miatt Panni külön megrendelésre, egyedi tervezésű darabot egyelőre nem készít, de jövőbeli tervei között az is szerepel.
Termékeiket a műhelyben és a Tengerszem Túraboltban kínálják. A készítés mellett javítással is foglalkoznak, bárkinek újra életet lehelnek szeretett, de elnyűtt cipőjébe.
Bakancsaik elismertségét mutatja, hogy ők szponzorálták a 2001-es Millenniumi Mount Everest Expedíciót. Erőss Zsolt több bakancsuk fejlesztésében vett részt, és Mécs László is Mauna bakancsban járta meg a Himaláját.
A cég lassan huszonöt éve készít bakancsokat, és Panninak továbbra is sok terve van.
A munka mellett továbbra is űzi gyermekkori hobbiját, sőt, a túrázást sziklamászással és hegyi kerékpározással bővítette ki. Mint mondja, ezek az extrém sportok kihozzák belőle gyermeki énjét, tizenéves lendülettel tör fel a csúcsra, amiket a Mauna bakancsok talpai koptatnak.
Varga Tibor
Fotók: Csatlós Norbert
