Két fontos projekt lezárását ünnepelte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Farmoson: egyrészt elkészült a madárvártához kapcsolódó ökoturisztikai bemutatóhely, másrészt a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet vizes élőhelyeinek rekonstrukciója keretében 12 vízvisszatartó műtárgyat helyeztek el a Tápió folyón és a Gomba-patakon. Reményeik szerint ezzel a környék folyamatosan visszaszorulóban lévő, változatos vizes élőhelyeit meg tudják menteni.

Nemrégiben jelent meg egy közvélemény kutatás, mely szerint a magyar emberek 95 százaléka hallott már a nemzeti parkokról, és 75 százalék vallja, hogy járt is már valamelyikben – mondta el Rácz András környezetügyért felelős államtitkár az átadó ünnepségen.

Nagyjából 700 ökoturisztikai létesítmény van Magyarországon, ezek felét, körülbelül 350-et valamelyik nemzeti park működteti. Éves szinten 1,6 millió regisztrált látogatót fogadnak ezek a létesítmények. A környezeti nevelési programokon részt vevő gyerekek száma 300 ezer, akik főként a most átadásra kerülő madárvártához hasonló helyeken tanulhatnak az őket körülvevő természetről. Szerencsére van is mit bemutatni, hiszen hazánkban nagyjából 850 ezer hektár védett terület, 2 millió hektár Natura 2000-es terület található, tehát az ország körülbelül harmada áll valamilyen védettség alatt – mutatott rá az államtitkár.

Ezek azonban nem összefüggő területek, feldarabolódtak, mozaikosak, megóvásuk állandó beavatkozást, felügyeletet igényel.

Ez a nemzeti park igazgatóságok fő feladata. Hozzátette azt is, hogy Európában nem sok ilyen erős állami természetvédelmi rendszer van. Magyarországon a 10 nemzeti park igazgatóság működési területe lefedi az ország teljes közigazgatási területét. 2022-ben az állami természetvédelem 20 milliárd forintból gazdálkodik, és munkatársaik létszáma 1372 fő.

Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója az eseményen elmondta, hogy 1927-ben Boros Ádám hívta fel a figyelmet arra, hogy a Farmos térségében milyen botanikai értékek vannak. Az ő kezdeményezésére 1978-ban helyi védettséget kapott, majd 1998-ba a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet részeként országos jelentőségűvé vált. Ma a nemzeti park igazgatóság feladata, hogy megőrizze ezt a változatos kistájat az utókornak, ahol egymás mellett számos olyan különböző élőhelyet figyelhetünk meg, mint a nádasok, lápok, mocsarak, szikesek, vagy a Duna-Tisza közi homokhátságra jellemző élőhelyek. A terület védelmére rendelkezésre állnak állami források, és az utóbbi időben egyre több pályázat révén tudják a védett természeti területeket óvni, fejleszteni. Ilyen a mostani projekt is, melynek keretében három fejlesztés valósult meg:

• az élőhelyrekonstrukció, melynek során vízvisszatartó műtárgyak kerültek a vízfolyásokba,
• az egreskátai állattartó telep felújítása, ahol a nemzeti park élőhelykezeléshez használt szürkemarháinak téli szállása található,
• valamint a környezeti nevelés és kutatás szempontjából jelentős leromlott, régi gátőrház és állattartó akol felújítása, mely magas színvonalú bemutatóhellyé vált, ahol a látogatók a valódi természetet tapasztalhatják meg.

A madárvárta tudományos jelentősége megkérdőjelezhetetlen: 1974 óta gyűrűznek itt madarakat, és 2004 óta szervezett keretek között folyik a tudományos kutatás. Azóta 131 madárfaj 94 ezer példányára került gyűrű, mely a vonulási kutatást szolgálja.

Vidra Tamás, a nemzeti park tájegység vezetője bővebben is mesélt projektekről. Céljuk az volt, hogy közvetlenül vagy közvetve a veszélyeztetett élőhelyeket megmentsék, és biztosítsák a hosszú távú fennmaradásukat. Erre most a két pályázat volt az eszköz. Számos akadályt kellett így is leküzdeniük, többek közt az építőipari árak drasztikus emelkedését. A végeredmény azonban a drágulás miatt pont környezetbarátabb lett: például kevesebb aszfaltos út épült, új kerítés helyett pedig a régit újították fel.

A Tápió vidéken és a Gerje-Perje-síkon az árkokba, csatornákba, folyókba és patakokba mederduzzasztó műtárgyak kerültek, szám szerint 12 darab. A tájegység vezetője hangsúlyozta, hogy ezek mind az illetékes vízügyi igazgatóságokkal együttműködve kerültek kialakításra. Hogy mekkora szükség van a víz megtartására mi sem példázza jobban, hogy a 12 darab műtárgyból jelenleg csak 4 képes betölteni a feladatát, mivel a többi mederben egyszerűen nincs mit visszatartani, akkora az aszály. Bíznak benne, hogy hamarosan érkezik a csapadék, és megindulhatnak a vízfolyások.

Ha pedig végre megérkezik az éltető víz, és sikerül megtartani a területen, az nem csak a természet számára lesz előnyös, hiszen ennek pozitív hatása a mezőgazdaságban, erdőgazdaságban is érvényesül.

A természetvédelmi szakember nagyon bízik benne, hogy hosszú távon a társágazatokkal együtt profitálhatnak ebből a beruházásból.

Két fontos projekt lezárását ünnepelte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Farmoson: egyrészt elkészült a madárvártához kapcsolódó ökoturisztikai bemutatóhely, másrészt a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet vizes élőhelyeinek rekonstrukciója keretében 12 vízvisszatartó műtárgyat helyeztek el a Tápió folyón és a Gomba-patakon. Reményeik szerint ezzel a környék folyamatosan visszaszorulóban lévő, változatos vizes élőhelyeit meg tudják menteni.

Nemrégiben jelent meg egy közvélemény kutatás, mely szerint a magyar emberek 95 százaléka hallott már a nemzeti parkokról, és 75 százalék vallja, hogy járt is már valamelyikben – mondta el Rácz András környezetügyért felelős államtitkár az átadó ünnepségen.

Nagyjából 700 ökoturisztikai létesítmény van Magyarországon, ezek felét, körülbelül 350-et valamelyik nemzeti park működteti. Éves szinten 1,6 millió regisztrált látogatót fogadnak ezek a létesítmények. A környezeti nevelési programokon részt vevő gyerekek száma 300 ezer, akik főként a most átadásra kerülő madárvártához hasonló helyeken tanulhatnak az őket körülvevő természetről. Szerencsére van is mit bemutatni, hiszen hazánkban nagyjából 850 ezer hektár védett terület, 2 millió hektár Natura 2000-es terület található, tehát az ország körülbelül harmada áll valamilyen védettség alatt – mutatott rá az államtitkár.

Ezek azonban nem összefüggő területek, feldarabolódtak, mozaikosak, megóvásuk állandó beavatkozást, felügyeletet igényel.

Ez a nemzeti park igazgatóságok fő feladata. Hozzátette azt is, hogy Európában nem sok ilyen erős állami természetvédelmi rendszer van. Magyarországon a 10 nemzeti park igazgatóság működési területe lefedi az ország teljes közigazgatási területét. 2022-ben az állami természetvédelem 20 milliárd forintból gazdálkodik, és munkatársaik létszáma 1372 fő.

Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója az eseményen elmondta, hogy 1927-ben Boros Ádám hívta fel a figyelmet arra, hogy a Farmos térségében milyen botanikai értékek vannak. Az ő kezdeményezésére 1978-ban helyi védettséget kapott, majd 1998-ba a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet részeként országos jelentőségűvé vált. Ma a nemzeti park igazgatóság feladata, hogy megőrizze ezt a változatos kistájat az utókornak, ahol egymás mellett számos olyan különböző élőhelyet figyelhetünk meg, mint a nádasok, lápok, mocsarak, szikesek, vagy a Duna-Tisza közi homokhátságra jellemző élőhelyek. A terület védelmére rendelkezésre állnak állami források, és az utóbbi időben egyre több pályázat révén tudják a védett természeti területeket óvni, fejleszteni. Ilyen a mostani projekt is, melynek keretében három fejlesztés valósult meg:

• az élőhelyrekonstrukció, melynek során vízvisszatartó műtárgyak kerültek a vízfolyásokba,
• az egreskátai állattartó telep felújítása, ahol a nemzeti park élőhelykezeléshez használt szürkemarháinak téli szállása található,
• valamint a környezeti nevelés és kutatás szempontjából jelentős leromlott, régi gátőrház és állattartó akol felújítása, mely magas színvonalú bemutatóhellyé vált, ahol a látogatók a valódi természetet tapasztalhatják meg.

A madárvárta tudományos jelentősége megkérdőjelezhetetlen: 1974 óta gyűrűznek itt madarakat, és 2004 óta szervezett keretek között folyik a tudományos kutatás. Azóta 131 madárfaj 94 ezer példányára került gyűrű, mely a vonulási kutatást szolgálja.

Vidra Tamás, a nemzeti park tájegység vezetője bővebben is mesélt projektekről. Céljuk az volt, hogy közvetlenül vagy közvetve a veszélyeztetett élőhelyeket megmentsék, és biztosítsák a hosszú távú fennmaradásukat. Erre most a két pályázat volt az eszköz. Számos akadályt kellett így is leküzdeniük, többek közt az építőipari árak drasztikus emelkedését. A végeredmény azonban a drágulás miatt pont környezetbarátabb lett: például kevesebb aszfaltos út épült, új kerítés helyett pedig a régit újították fel.

A Tápió vidéken és a Gerje-Perje-síkon az árkokba, csatornákba, folyókba és patakokba mederduzzasztó műtárgyak kerültek, szám szerint 12 darab. A tájegység vezetője hangsúlyozta, hogy ezek mind az illetékes vízügyi igazgatóságokkal együttműködve kerültek kialakításra. Hogy mekkora szükség van a víz megtartására mi sem példázza jobban, hogy a 12 darab műtárgyból jelenleg csak 4 képes betölteni a feladatát, mivel a többi mederben egyszerűen nincs mit visszatartani, akkora az aszály. Bíznak benne, hogy hamarosan érkezik a csapadék, és megindulhatnak a vízfolyások.

Ha pedig végre megérkezik az éltető víz, és sikerül megtartani a területen, az nem csak a természet számára lesz előnyös, hiszen ennek pozitív hatása a mezőgazdaságban, erdőgazdaságban is érvényesül.

A természetvédelmi szakember nagyon bízik benne, hogy hosszú távon a társágazatokkal együtt profitálhatnak ebből a beruházásból.

Két fontos projekt lezárását ünnepelte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Farmoson: egyrészt elkészült a madárvártához kapcsolódó ökoturisztikai bemutatóhely, másrészt a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet vizes élőhelyeinek rekonstrukciója keretében 12 vízvisszatartó műtárgyat helyeztek el a Tápió folyón és a Gomba-patakon. Reményeik szerint ezzel a környék folyamatosan visszaszorulóban lévő, változatos vizes élőhelyeit meg tudják menteni.

Nemrégiben jelent meg egy közvélemény kutatás, mely szerint a magyar emberek 95 százaléka hallott már a nemzeti parkokról, és 75 százalék vallja, hogy járt is már valamelyikben – mondta el Rácz András környezetügyért felelős államtitkár az átadó ünnepségen.

Nagyjából 700 ökoturisztikai létesítmény van Magyarországon, ezek felét, körülbelül 350-et valamelyik nemzeti park működteti. Éves szinten 1,6 millió regisztrált látogatót fogadnak ezek a létesítmények. A környezeti nevelési programokon részt vevő gyerekek száma 300 ezer, akik főként a most átadásra kerülő madárvártához hasonló helyeken tanulhatnak az őket körülvevő természetről. Szerencsére van is mit bemutatni, hiszen hazánkban nagyjából 850 ezer hektár védett terület, 2 millió hektár Natura 2000-es terület található, tehát az ország körülbelül harmada áll valamilyen védettség alatt – mutatott rá az államtitkár.

Ezek azonban nem összefüggő területek, feldarabolódtak, mozaikosak, megóvásuk állandó beavatkozást, felügyeletet igényel.

Ez a nemzeti park igazgatóságok fő feladata. Hozzátette azt is, hogy Európában nem sok ilyen erős állami természetvédelmi rendszer van. Magyarországon a 10 nemzeti park igazgatóság működési területe lefedi az ország teljes közigazgatási területét. 2022-ben az állami természetvédelem 20 milliárd forintból gazdálkodik, és munkatársaik létszáma 1372 fő.

Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója az eseményen elmondta, hogy 1927-ben Boros Ádám hívta fel a figyelmet arra, hogy a Farmos térségében milyen botanikai értékek vannak. Az ő kezdeményezésére 1978-ban helyi védettséget kapott, majd 1998-ba a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet részeként országos jelentőségűvé vált. Ma a nemzeti park igazgatóság feladata, hogy megőrizze ezt a változatos kistájat az utókornak, ahol egymás mellett számos olyan különböző élőhelyet figyelhetünk meg, mint a nádasok, lápok, mocsarak, szikesek, vagy a Duna-Tisza közi homokhátságra jellemző élőhelyek. A terület védelmére rendelkezésre állnak állami források, és az utóbbi időben egyre több pályázat révén tudják a védett természeti területeket óvni, fejleszteni. Ilyen a mostani projekt is, melynek keretében három fejlesztés valósult meg:

• az élőhelyrekonstrukció, melynek során vízvisszatartó műtárgyak kerültek a vízfolyásokba,
• az egreskátai állattartó telep felújítása, ahol a nemzeti park élőhelykezeléshez használt szürkemarháinak téli szállása található,
• valamint a környezeti nevelés és kutatás szempontjából jelentős leromlott, régi gátőrház és állattartó akol felújítása, mely magas színvonalú bemutatóhellyé vált, ahol a látogatók a valódi természetet tapasztalhatják meg.

A madárvárta tudományos jelentősége megkérdőjelezhetetlen: 1974 óta gyűrűznek itt madarakat, és 2004 óta szervezett keretek között folyik a tudományos kutatás. Azóta 131 madárfaj 94 ezer példányára került gyűrű, mely a vonulási kutatást szolgálja.

Vidra Tamás, a nemzeti park tájegység vezetője bővebben is mesélt projektekről. Céljuk az volt, hogy közvetlenül vagy közvetve a veszélyeztetett élőhelyeket megmentsék, és biztosítsák a hosszú távú fennmaradásukat. Erre most a két pályázat volt az eszköz. Számos akadályt kellett így is leküzdeniük, többek közt az építőipari árak drasztikus emelkedését. A végeredmény azonban a drágulás miatt pont környezetbarátabb lett: például kevesebb aszfaltos út épült, új kerítés helyett pedig a régit újították fel.

A Tápió vidéken és a Gerje-Perje-síkon az árkokba, csatornákba, folyókba és patakokba mederduzzasztó műtárgyak kerültek, szám szerint 12 darab. A tájegység vezetője hangsúlyozta, hogy ezek mind az illetékes vízügyi igazgatóságokkal együttműködve kerültek kialakításra. Hogy mekkora szükség van a víz megtartására mi sem példázza jobban, hogy a 12 darab műtárgyból jelenleg csak 4 képes betölteni a feladatát, mivel a többi mederben egyszerűen nincs mit visszatartani, akkora az aszály. Bíznak benne, hogy hamarosan érkezik a csapadék, és megindulhatnak a vízfolyások.

Ha pedig végre megérkezik az éltető víz, és sikerül megtartani a területen, az nem csak a természet számára lesz előnyös, hiszen ennek pozitív hatása a mezőgazdaságban, erdőgazdaságban is érvényesül.

A természetvédelmi szakember nagyon bízik benne, hogy hosszú távon a társágazatokkal együtt profitálhatnak ebből a beruházásból.

Két fontos projekt lezárását ünnepelte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Farmoson: egyrészt elkészült a madárvártához kapcsolódó ökoturisztikai bemutatóhely, másrészt a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet vizes élőhelyeinek rekonstrukciója keretében 12 vízvisszatartó műtárgyat helyeztek el a Tápió folyón és a Gomba-patakon. Reményeik szerint ezzel a környék folyamatosan visszaszorulóban lévő, változatos vizes élőhelyeit meg tudják menteni.

Nemrégiben jelent meg egy közvélemény kutatás, mely szerint a magyar emberek 95 százaléka hallott már a nemzeti parkokról, és 75 százalék vallja, hogy járt is már valamelyikben – mondta el Rácz András környezetügyért felelős államtitkár az átadó ünnepségen.

Nagyjából 700 ökoturisztikai létesítmény van Magyarországon, ezek felét, körülbelül 350-et valamelyik nemzeti park működteti. Éves szinten 1,6 millió regisztrált látogatót fogadnak ezek a létesítmények. A környezeti nevelési programokon részt vevő gyerekek száma 300 ezer, akik főként a most átadásra kerülő madárvártához hasonló helyeken tanulhatnak az őket körülvevő természetről. Szerencsére van is mit bemutatni, hiszen hazánkban nagyjából 850 ezer hektár védett terület, 2 millió hektár Natura 2000-es terület található, tehát az ország körülbelül harmada áll valamilyen védettség alatt – mutatott rá az államtitkár.

Ezek azonban nem összefüggő területek, feldarabolódtak, mozaikosak, megóvásuk állandó beavatkozást, felügyeletet igényel.

Ez a nemzeti park igazgatóságok fő feladata. Hozzátette azt is, hogy Európában nem sok ilyen erős állami természetvédelmi rendszer van. Magyarországon a 10 nemzeti park igazgatóság működési területe lefedi az ország teljes közigazgatási területét. 2022-ben az állami természetvédelem 20 milliárd forintból gazdálkodik, és munkatársaik létszáma 1372 fő.

Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója az eseményen elmondta, hogy 1927-ben Boros Ádám hívta fel a figyelmet arra, hogy a Farmos térségében milyen botanikai értékek vannak. Az ő kezdeményezésére 1978-ban helyi védettséget kapott, majd 1998-ba a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet részeként országos jelentőségűvé vált. Ma a nemzeti park igazgatóság feladata, hogy megőrizze ezt a változatos kistájat az utókornak, ahol egymás mellett számos olyan különböző élőhelyet figyelhetünk meg, mint a nádasok, lápok, mocsarak, szikesek, vagy a Duna-Tisza közi homokhátságra jellemző élőhelyek. A terület védelmére rendelkezésre állnak állami források, és az utóbbi időben egyre több pályázat révén tudják a védett természeti területeket óvni, fejleszteni. Ilyen a mostani projekt is, melynek keretében három fejlesztés valósult meg:

• az élőhelyrekonstrukció, melynek során vízvisszatartó műtárgyak kerültek a vízfolyásokba,
• az egreskátai állattartó telep felújítása, ahol a nemzeti park élőhelykezeléshez használt szürkemarháinak téli szállása található,
• valamint a környezeti nevelés és kutatás szempontjából jelentős leromlott, régi gátőrház és állattartó akol felújítása, mely magas színvonalú bemutatóhellyé vált, ahol a látogatók a valódi természetet tapasztalhatják meg.

A madárvárta tudományos jelentősége megkérdőjelezhetetlen: 1974 óta gyűrűznek itt madarakat, és 2004 óta szervezett keretek között folyik a tudományos kutatás. Azóta 131 madárfaj 94 ezer példányára került gyűrű, mely a vonulási kutatást szolgálja.

Vidra Tamás, a nemzeti park tájegység vezetője bővebben is mesélt projektekről. Céljuk az volt, hogy közvetlenül vagy közvetve a veszélyeztetett élőhelyeket megmentsék, és biztosítsák a hosszú távú fennmaradásukat. Erre most a két pályázat volt az eszköz. Számos akadályt kellett így is leküzdeniük, többek közt az építőipari árak drasztikus emelkedését. A végeredmény azonban a drágulás miatt pont környezetbarátabb lett: például kevesebb aszfaltos út épült, új kerítés helyett pedig a régit újították fel.

A Tápió vidéken és a Gerje-Perje-síkon az árkokba, csatornákba, folyókba és patakokba mederduzzasztó műtárgyak kerültek, szám szerint 12 darab. A tájegység vezetője hangsúlyozta, hogy ezek mind az illetékes vízügyi igazgatóságokkal együttműködve kerültek kialakításra. Hogy mekkora szükség van a víz megtartására mi sem példázza jobban, hogy a 12 darab műtárgyból jelenleg csak 4 képes betölteni a feladatát, mivel a többi mederben egyszerűen nincs mit visszatartani, akkora az aszály. Bíznak benne, hogy hamarosan érkezik a csapadék, és megindulhatnak a vízfolyások.

Ha pedig végre megérkezik az éltető víz, és sikerül megtartani a területen, az nem csak a természet számára lesz előnyös, hiszen ennek pozitív hatása a mezőgazdaságban, erdőgazdaságban is érvényesül.

A természetvédelmi szakember nagyon bízik benne, hogy hosszú távon a társágazatokkal együtt profitálhatnak ebből a beruházásból.