A Kelet-Mecseki tájat magas erdősültség jellemzi, az erdőállomány több mint egyötöde 100 év feletti, idős erdő. A három legjellemzőbb fafaj a kocsánytalan tölgy, amely közel egyharmadát, a bükk 24, a cser pedig 16 százalékát teszi ki az itteni erdőknek. A Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet erdeinek több mint fele, 64 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt, amelyből 10 százalék fokozottan védett.
Az erdők egészségének és természetességének megőrzésében fontos szerepe van fenntartható erdőgazdálkodásnak, erdőkezelésnek. Különösen igaz ez ma, hiszen már jól láthatók a klímaváltozás negatív hatásai. Az erdőtervezés lehetőséget ad rá, hogy ne csak szemléljük, hanem javunkra fordítsuk a változásokat, olyan erdőket hozzunk létre, amelyek hosszú távon is képesek nyújtani ökoszisztéma-szolgáltatásaik teljességét – mondta Ripszám István, a Mecsekerdő vezérigazgatója.
Ez az erdőgazdálkodásban azt jelenti, hogy – a jogszabályi előírásokat meghaladóan – több mint 2000 hektárral nő a folyamatos erdőborítású terület, amelynek egy részén örökerdő-gazdálkodás folyik majd, más része pedig faanyagtermelést nem szolgáló erdővé válik. Ezek az erdőterületek összefüggő hálózatot – zöld folyosót – alkotnak a Kelet-Mecsekben, így biztosítva az erdőhöz kötött életmódú védett és fokozottan védett fajok védelmét. Egy évtized múltán a Kelet-Mecsek állami erdeinek közel egyharmadában lesz jellemző folyamatos erdőborítást biztosító üzemmód: 18 százalék az örökerdő-gazdálkodási, 9 százalék pedig faanyag-termelést nem szolgáló terület.
A következő években a Nyugat-Mecsek, a Közép-Mecsek, a Zselic, valamint a Villányi-hegységet is érintő Kelet-Ormánság erdészeti terveinek megújítása következik, amelyekben a Mecsekerdő ugyancsak a természetközeli erdőgazdálkodás elveit és gyakorlati szempontjait érvényesíti.