Miután felébrednek a téli álomból, az állatok aktív vadászstratégiába kezdenek, hogy teljes mértékben kihasználják az ellési időszakot. Az egyik vizsgált medve egy hónap alatt 38 újszülött rénszarvast, a következő hónapban pedig 18 fiatal jávorszarvast ejtett el.

A Nottingham Trent Egyetem, a spanyolországi León Egyetem, valamint norvég és svéd kutatók részvételével végzett kutatás megállapította, hogy az állatok úgy választották meg a territóriumaikat, hogy az leképezze a sebezhető prédák élőhelyét.

A tanulmány megállapította, hogy a medvék tavasszal, a rénszarvasok ellési időszakának kezdetén bukkantak fel a hat hónapos téli álomból. Ekkor hagyták ott az általuk kedvelt vizes élőhelyeket és örökzöld erdőket, és áttértek a zordabb, magasabban fekvő területekre, melyet borjakkal rendelkező rénszarvasok jobban kedvelnek. Miután a rénszarvasok borjúnevelési időszaka véget ért, és megkezdődött a jávorszarvas borjaké, a ragadozók elkezdtek az utóbbiak által kedvelt területekre költözni, tehát közelebb a lombhullató erdőkhöz és a régi tisztásokhoz.

Nyáron azonban, amikor az ellési időszak véget ért, és az emberi tevékenység gyakoribbá vált, a medvék átálltak a bogyós gyümölcsökre, és a kavicsos utaktól távolabb költöztek, amíg el nem jött az ideje, hogy újra téli álmot aludjanak.

Dr. Antonio Uzal Fernandez, a Nottingham Trent Egyetem Állat-, Vidék- és Környezettudományi Karának vadvédelmi szakértője elmondta: „egyértelmű, hogy a ragadozó medvék leképezik a rénszarvasok és jávorszarvasok területeit, hogy átfedésben legyenek az évszakonként elérhető és sebezhetőbb zsákmánnyal.

„A nagyragadozók több kontinensen is részben visszanyerik a korábbi elterjedési területüket, és bár ez számos ökoszisztéma számára ökológiai előnyökkel járhat, ugyanakkor gazdálkodási következményekkel és nemkívánatos hatásokkal is jár, például az háziállat állomány fosztogatásával.”

Hozzátette: „munkánk segíthet tájékoztatni az állattartókat arról, hogyan csökkenthetik ezt a konfliktust, és hogyan segíthetik elő a hosszú távú természetvédelmet az ember és a vadon élő állatok együttélését. Érdekes módon a prédaejtésre jobban illetve kevésbé hajlamos medvék minden vizsgált időszakban eltérően választották az élőhelyüket.” A tanulmány szerint az elejtett zsákmányok száma a májusi rénszarvasborjú ellési időszakban érte el a csúcsot. A tizenöt medve közül nyolc erősen ragadozónak minősült, és a rénszarvas- és jávorszarvas-borjúnevelési időszakokban átlagosan napi fél zsákmányt ejtettek.

A kutatók szerint a Diversity című folyóiratban közzétett eredmények segíthetnek a potenciális gócpontok és konfliktusok előrejelzésében, valamint a lehetséges megelőző intézkedések kialakításában.

Miután felébrednek a téli álomból, az állatok aktív vadászstratégiába kezdenek, hogy teljes mértékben kihasználják az ellési időszakot. Az egyik vizsgált medve egy hónap alatt 38 újszülött rénszarvast, a következő hónapban pedig 18 fiatal jávorszarvast ejtett el.

A Nottingham Trent Egyetem, a spanyolországi León Egyetem, valamint norvég és svéd kutatók részvételével végzett kutatás megállapította, hogy az állatok úgy választották meg a territóriumaikat, hogy az leképezze a sebezhető prédák élőhelyét.

A tanulmány megállapította, hogy a medvék tavasszal, a rénszarvasok ellési időszakának kezdetén bukkantak fel a hat hónapos téli álomból. Ekkor hagyták ott az általuk kedvelt vizes élőhelyeket és örökzöld erdőket, és áttértek a zordabb, magasabban fekvő területekre, melyet borjakkal rendelkező rénszarvasok jobban kedvelnek. Miután a rénszarvasok borjúnevelési időszaka véget ért, és megkezdődött a jávorszarvas borjaké, a ragadozók elkezdtek az utóbbiak által kedvelt területekre költözni, tehát közelebb a lombhullató erdőkhöz és a régi tisztásokhoz.

Nyáron azonban, amikor az ellési időszak véget ért, és az emberi tevékenység gyakoribbá vált, a medvék átálltak a bogyós gyümölcsökre, és a kavicsos utaktól távolabb költöztek, amíg el nem jött az ideje, hogy újra téli álmot aludjanak.

Dr. Antonio Uzal Fernandez, a Nottingham Trent Egyetem Állat-, Vidék- és Környezettudományi Karának vadvédelmi szakértője elmondta: „egyértelmű, hogy a ragadozó medvék leképezik a rénszarvasok és jávorszarvasok területeit, hogy átfedésben legyenek az évszakonként elérhető és sebezhetőbb zsákmánnyal.

„A nagyragadozók több kontinensen is részben visszanyerik a korábbi elterjedési területüket, és bár ez számos ökoszisztéma számára ökológiai előnyökkel járhat, ugyanakkor gazdálkodási következményekkel és nemkívánatos hatásokkal is jár, például az háziállat állomány fosztogatásával.”

Hozzátette: „munkánk segíthet tájékoztatni az állattartókat arról, hogyan csökkenthetik ezt a konfliktust, és hogyan segíthetik elő a hosszú távú természetvédelmet az ember és a vadon élő állatok együttélését. Érdekes módon a prédaejtésre jobban illetve kevésbé hajlamos medvék minden vizsgált időszakban eltérően választották az élőhelyüket.” A tanulmány szerint az elejtett zsákmányok száma a májusi rénszarvasborjú ellési időszakban érte el a csúcsot. A tizenöt medve közül nyolc erősen ragadozónak minősült, és a rénszarvas- és jávorszarvas-borjúnevelési időszakokban átlagosan napi fél zsákmányt ejtettek.

A kutatók szerint a Diversity című folyóiratban közzétett eredmények segíthetnek a potenciális gócpontok és konfliktusok előrejelzésében, valamint a lehetséges megelőző intézkedések kialakításában.