Egy mondás szerint, amikor Ali pasa erre vonult vissza seregével, szájából ez a mondat hangzott el: „Íme Alirét, ki utazóként megpihensz, érezd jól magad” – mindezt Csernela Gábor, az Alirét Vadászház házigazdája mesélte nekünk.
A múlt század első felében épült ház több átalakítást követően nyerte el mostani formáját, a legutóbb 2019 szeptemberében korszerűsítették. Az épület hat szobájában – van köztük egy akadálymentesített is – a pótágyakkal együtt 13 főt tudnak elszállásolni egy időben, míg az étterem húsz személy befogadására alkalmas.
A környék jó néhány nevezetességet rejt. Ságvár felé kirándulva találjuk a Betyár-barlangot, amit a helyiek Tizenkettes szobaként emlegetnek, mivel 12 „szobából” áll. A Bujó-lik pedig az egyik állomása a település legszebb helyeit is érintő Löszölő-Tökölő Túráknak. A Jabapusztára vezető út mellett áll az a több mint 300 évesnek mondott tölgyfa, ahol az andocsi búcsúra igyekvő zarándokok megpihentek. Ságvártól pár kilométerre nagyméretű vár impozáns sáncai rejtőznek az erdőben. Oklevelek nem említik és ásatás sem tisztázta még a korát. Balatonföldvártól déli irányban, a mintegy félezer lelket számláló Kereki határában, egy 283 méter magas dombon azonban máig megtalálhatók a Fejérkőnek vagy Katonavárnak is nevezett vár romjai.
A környéket számos túraútvonal szeli át, sok információs tábla segíti a tájékozódást. A bakancsos turisták az erdőt járják, és a balatoni bringaútvonal és a mountainbike-útvonal egy szakasza is ott halad.
Pedáns rendben
„Tizennégy évesen nem tudtam igazán eldönteni mi legyek, édesanyám ajánlotta, hogy próbáljam meg a szakácsmesterséget” – vázolta a kezdeteket a Nagyatádról származó Csernela Gábor, aki 28 éve öltötte magára a szakácskötényt. Öt évig dolgozott Kaszón, majd ugyanennyit a SEFAG Zrt.-nél Rinyatamásiban, a Széchenyi Vadászkastélyban. „Nem vadászok, de az erdőt, a természetet, az állatokat szeretem.” Azt követően nyolc évig Ausztriában forgatta a fakanalat.
Onnan hozta magával maximalizmusát, ami a környezetében is megmutatkozik. „Alirétre kerülve a takarítónőnek megmutattam, én hogyan készítem elő a szobát, és az attól csak jobb lehet” – hangsúlyozta, hogy
Szereti, ha a vendégek megelégedve távoznak, finomat esznek, és ügyel rá, hogy senki ne maradjon éhes. Rábízzák, hogy mit tesz a tányérra, és ő nem él vissza ezzel a bizalommal.
Csernela Gábor kreatív személy, mindig kitalál valami újat. Jönnek az eredeti ötletek, s bár szerényen azt mondja, nem a csúcs gasztronómiát képviseli – ebben nem vagyok egészen biztos. Kikacsintgat az új trendek felé, miközben igyekszik a házias ízeket is megtartani.
A vadételek főszerepet játszanak az aliréti konyhán, ugyanakkor házigazdánk töredelmesen bevallja, hallal nem foglalkozik. Nem rajong érte, éppen ezért úgy gondolja, nem is tudná jól elkészíteni. Pedig a Balaton közelsége miatt igény lenne rá.
– hangsúlyozta. Fontos, hogy minél frissebb legyen a hús, s ennek szellemében igyekszik a szezonalitásnak megfelelő ételeket tenni az asztalra. Emellé jönnek a saját kezűleg készített finomságok, a házi sonkák, a szalonnák, a kolbászok, a lekvárok, a savanyúságok, Ugyanakkor használja az erdő kincseit is.
Amihez kedve van
A szarvasgombász, Vrancsik Tibor a kutyájával a környező erdőkben gyűjti a szarvasgombát, sőt elegendő érdeklődő esetén gombatúrát is szervez. Szívesen mesél a vendégeknek az erdőről, a fákról, gombákról, megosztja velük drágán szerzett tudását. A nagyvárosi embereket „becsalja” a természetbe, Somogyország egyedi, varázslatos világába.
Próbál minél inkább az egyediség, a különlegességek irányába elmenni. „A közelben egy őstermelő házaspár finom házi sajtokat készít, gyakran teszek belőlük a tányérra előételként vagy a desszertek részeként. Korábban szinte minden héten beugrottam hozzájuk sajtért, és szatyorszámra hordtam a konyhára, a pandémia miatt azonban megcsappant rájuk a fizetőképes kereslet.”
Soha nem kell a boltban gombát vennie. Vannak ismerősei, akik Lábodon gyűjtik, ott ahol rengeteg vargánya és rókagomba terem. A nevelt fácánt Dobozról hozzák, a tyúkokat egy nagyatádi hölgytől veszi.
|
|
Nyaranta kis kertben paradicsomot, paprikát ültet, a termésüket a reggelihez szolgálja fel.
– mosolyog, hogy ezzel sok jó pontot szerzett már a városiak körében. A fűszernövényeket is maga neveli, van a ház mellett babérfa, rozmaring is.
„Nálam nincsen étlap, talán lenne rá igény, de nem akarok ezzel foglalkozni, mindennap azt főzöm, amihez kedvem van” – fogalmazta meg alapelvét. Ha nyáron éppen piroslik a paradicsom, akkor töltött paprikát varázsol belőle, a töltelék természetesen vaddisznóhúsból készül. Számára a főzés alkotói munka, nincsen két egyforma étele. Nekiáll szarvaspörköltet főzni, majd a végén dob bele egy kis szedret, vagy például rókagombát, vargányát. De az is lehet, hogy paprikás lesz belőle. Nem szeretne átlagos konyhát vezetni, hiszen étlap alapján dolgozott több mint két évtizeden keresztül.
A húst fölgöngyöli, kigőzöli, majd a bőrét fok- hagymás olívaolajon átpirítja. De készített már tökmagolajjal leöntött és pirított tökmaggal megszórt fagyit is. Ezzel a felnőttek szívébe is belopta magát. Szívesen süt somlóit, hagyományosan készíti a rétest, a vargabélest, amit éttermekben szinte sehol nem talál az ember. Lebbencslevest is kevés konyhán tudunk enni, ő házi szalonnát, kézzel gyúrt tésztáját teszi bele, és akik megkóstolják, mindig elismeréssel szólnak róla.
|
|
Maradandó élmény
Próbálgatja a borokat. Bár ragaszkodna a helyi borászatokhoz, az osztrák és a német vendégek a villányi bort ismerik, azt igénylik. Pedig kiváló borászokat találni a régióban, a vesszőparipája, hogy amit csak lehet, a környékről szerezzen be.
– adott hangot véleményének, hogy meg kell találni azokat a kiváló balatoni borokat is, melyek a helyi ételek remek kísérői. Így van a pálinkával is, amit a Zimek Pálinka Manufaktúrából, Zamárdiból hoz. Beszélgetésünk közben igyekszem „kirángatni” a konyhából, és kérdésemre elmondja, ha teheti, szívesen sétál a környéken. Korábban kedvenc francia bulldogjával mindennap jártak egyet, de sajnos már nincs mellette.
Előfordul, hogy egy őz vagy szarvas beszökik a vadászház területére. Megesett, hogy kint vacsoráztak a vendégek, a dámbika meg épp a dombon sétált, máskor pedig a tó túloldalán, az út szélén legelt. A közelmúltban egy kis vadmalac jött szembe vele, elkóborolt az anyjától. De a mókusok is rendszeres vendégek, és készített madáretetőt, hogy a tollasok is odaszokjanak. Az állatok látványa felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt maradandó élmény. Még hallgatnám, de már a tervekről beszél.
„És van még egy dolog, amit a nyáron próbáltam többször, ez pedig a horvát peka, amelyben az étel egyszerre sül és párolódik, a benne készült húsok és zöldségek egyszerre lesznek omlósak, a tetejük ropogós” – ilyen főzőedényt is szeretne az udvarra.
Szuvidált szarvasborjú gerinc sütőtök mille-feuille-vel
A szarvasborjú gerincet vákuumzacskóban kakukkfűvel, fokhagymával, rozmaringgal 35 percig szuvidáljuk, utána olívaolajon kérget sütünk rá. (A szarvashúst helyettesíthetjük sertésszűzzel, bélszínnel vagy akár csirkemellel is. Ha pedig nincs szuvidáló készülékünk, süthetjük a húst roston.) A mártáshoz 5 literes fazékba csontokat teszünk (bármilyen csont jó hozzá), amit előtte sütőben zöldségekkel megpirítunk. Órákon keresztül főzzük a zöldségeket és csontokat, vörösborecettel, balzsamecettel, sütőtökkel ízesítjük. A szűrés után visszamaradt levet ugyancsak órákon keresztül forraljuk, így lesz az öt liter léből kettő deci mártás. |
A főétel esetében Csernela Gábor a franciák kedvelt rétesét, a mille-feuille-t gondolta újra. A sütőtökből chipseket készítünk, erre habzsákból parmezános, fokhagymás, gyömbéres sütőtökkrémet nyomunk, majd egymásra rétegezzük őket. Ehhez sütőben fokhagymával, olívaolajjal megsütjük a tököt, majd kevés vajjal, tejszínnel, gyömbérrel és parmezánnal addig turmixoljuk, míg a kellemes krémességet megkapjuk.„Amikor a vadászház vezetését megpályáztam, az utolsó mondatom az volt, hogy Alirétet szeretném a SEFAG legjobb vadászházává tenni” – az első lépéseken már túl van. Gondnok a szó legnemesebb értelmében, bérli a vadászházat, és ettől kezdve, ha kell, szobát takarít, mos, vasal. A néhány lyukas órában pedig kollégájával együtt gondozzák a kertet, de a konyhát nem adja ki a kezéből. Nem véletlen, hogy a vendégek többsége visszatér Alirétre.
Fotók: Kiss Gergő, Stadler István
