Számos legenda, történet, cikk született már a keresztről, ám a legendák valódi gyökerét eleddig kevesen kutatták. Végül a családi emlékezetet és a fellelhető dokumentumokat segítségül hívva aprólékos kutatómunkával Sziva Zoltán családfakutató tárta fel, és tette közzé blogján Foltán János erdész tragikus napját.
A Turisták lapja A Fultán-kereszt felszentelése címmel már 1890-ben foglalkozott a témával, a cikk írója, Jász Géza a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának tagjaként személyesen is jelen volt a kőkereszt felszentelésén.
Iszonyú szél dühöngött, zúgott az erdő s a bükkóriások keserves recsegéssel veszítve el legszebb ágaikat, nyögve hajoltak meg a vad hatalom előtt. Az eső patakként szakadt s minden madár, minden bogár rejtekhelyébe bújt. Mind ez nem tartá vissza Fultán János erdővédet kötelességének teljesítésétől; hírét véve, hogy ez éjjelen két fatolvaj fog e helyen fát lopni, rájuk lesett. Azok csakugyan meg is jelentek, s midőn Fultán reájok támadt, dühös szóváltás, majd ádáz tusa következett, melynek áldozata lőn a derék erdővéd. Másnap halva találták a földön elterülve”. E legendát tovább színesíti a családi emlékezet: a leszármazottak szerint felmenőjük,
Később ezen írás segítségével tudták az elkövetőket beazonosítani.
Először fakeresztet emeltek
A kutatás során kiderült, hogy a helyen eredetileg egy fakereszt állott emlékül, ezt cserélték le és szentelték fel 1890. július 6-án a ma is álló kőkeresztre. Tehát a gyilkosság napját még korábbi időkben kell keresnünk. Sziva Zoltán kutatott a közeli települések halotti anyakönyveiben, hiszen a kor szokásának megfelelően hajdanán azokat így vezették, ám egyikben sem járt sikerrel. Majd eljutott Verőce községbe, ahol a római katolikus egyház dokumentumai között akadt egy latin bejegyzés az 1890 előtti időkből.
Abból pedig kiolvasható volt, hogy Foltán János, az Eszterházy herceg vadásza 1853. május 2-án „az erdőt körbejárva” eltűnt.
Foltán János feleségével, Vörös Annával a Szokolyahuta (ma Királyrét) 7-es számú házában éltek. A 32 esztendős erdész temetésére 1853. június 25-én a hajnali órákban került sor. Feltételezhető, hogy a már bomlásnak indult, erősen bűzlő testet szekérrel szállították le Szokolyára, és azt azon nyomban el is hantolták a helyi temetőben. Síremlékét Sziva Zoltán nem találta meg.
1853-ban történt
A korabeli újságok több ízben lehozták a tragikus sorsú erdész meggyilkolásának hírét. A Budapesti Hírlap 1853. július 7-i száma így tudósított a bűncselekményről: “Nem régen egy borzasztó és szívrázó eset adta elő magát a városunktól 3 órai távolságra eső környéken. Herczeg Eszterházi Pál úr ipolypásztói uradalmában Hont megye innenső szélén hutai alerdész Foltán János f.é. május 2-án d.u.2 órakor távozott el szerető családja – neje s két növeletlen gyermeke köréből, hivatalát teljesítőleg, de este, midőn az övéinél megszokott jelenni – visszajövetelére hasztalan várakoztak.
Jun. 24-én Pelczéder Titus erdőpásztor a szokolahutai, ugynevezett „szénpataki” erdőrészben vadászgatván – kopója hajtó – ugatás közt mintegy csalogatva egy csermely árkához inti őt, hol egy iszonyú kőhalom alól ruhát vonszol ki. Említett erdőpásztor megvizsgálván e véletlen tüneményt, látja, hogy a kőhalom alá emberi hulla temetett(?) el, azonnal jelentést tesz az illető erdészi hivatalnál, hol éppen váczi orvos Stróber János úr is jelen levén, rögtön a helyszínre siettek. A kő széthányása után a vízből Foltán János hulláját vonszolták ki, melynek valóságáról bizonyosságot csak a feje alá helyezett vadásztáska, egyenruha, s lábravalójába himzett F.J. betűk tehettek, minthogy már rothadó félben volt. Zsebében találtatott órája is, melynek láncza nem levén lejárva, mutatója 6 óra, 25. perczen állott meg, hihető tehát, hogy a rémítő gyilkosságot esti 6 órakor követték el rajta, s abban hihetőleg többen kellett részt venni.”
„Megírtam volt nemrégen (jul.3.1. B.P.H. 158-dik sz.) ama borzalomteljes tényt, miszerint Hont megyében a hutai erdősz Foltán János kegyetlenül megöletett, gyilkosai most kézre kerültek. A főgyilkos Bolda András, 23 éves, perőcsényi, hontmegyei születés, Kánai József szokolai lakos szolgája, szabadságos katona. Segédje Bricsko Szabó József, 21 éves, nős, özv. aszszony fia Szokoláról. E két gonosztevő f. évi május 2-án a tilosban levén, említett szerencsétlen erdősz által észrevétetve, már előre alkudoztak, hogy odaérkezőt azonnal ki fogják végezni az élők sorából. A boldogult mit sem sejditvén a veszélyről, kérdőre vevés végett megszólítja, s Bricsko Szabó József eléje állván, összetett kézzel rimánkodik – a t. olvasó véleménye szerint – kegyelemért, azonban csak ürügyül, hogy a főgyilkos addig háta mögé sompolyogva lesujthassa! Ez meg is történt, mire szegény erdősz arczra bukván, az alczinkos – fejsze levén kezében – gaztársa által feje levágására unszoltatott, megborzadva azonban a bűntől, nem meré tenni, de amaz kiragadván a fejszét, azzal a szerencsétlen nyakán hármat vágott keresztül, s fokával koponyáját is összezúzta.
A bűn világosságra hozója egy harmadik egyén volt, ki az nap szintén a tilosban legeltetett. Gyanuból befogatván, a valódi czinkosokra utalt, kik a kerületi derék főbíró igen ügyesen irányzott legügyesebb vallatása következtében – mindent kibeszéltek. Így a gonosztevőket most méltó büntetésük várja.”
Újabb szálak
Mi vezetett ehhez a brutális cselekedethez, milyen elképesztő állatias ösztön dolgozhatott az elkövetőkben? Az eredeti írás erre is keresi a választ, de röviden talán annyit említhetünk, hogy azokban az időkben a történelmi háttér, a földesurak és a jobbágyság közötti kritikussá feszült helyzet kiélezte a mindennapok történéseit. A napjainkban tomboló járvány nem teszi lehetővé, hogy a szerző még alaposabban feltárja a történetet, a levéltárak, a balassagyarmati börtön dokumentumai, a Besztercebányán őrzött Hont vármegyei iratok még számos információt rejtenek.
(Az eredeti írás az alábbi oldalon található: https://hiuzhaz.blog.hu/2020/04/28/lehullott_a_lepel_a_foltan-legendarol)
A Foltán keresztet az Ipoly Erdő Zrt. Diósjenői Erdészete újítatta fel a 2000-es évek elején, és azóta is az erdészet munkatársai gondozzák.
Osztrozics Dóra
