Lapszemle

Türelem erdőt terem

Az erdészek összetartók. Erre jó példa az egri Babocsay utca közössége, ahol évtizedek óta több erdészcsalád él barátságban, kinevelve a következő, erdőt tisztelő generációt. Esténként izgalmas eszmecserék folynak a szakma neves képviselői között.

Így történt egyszer, az ezredforduló tájékán, hogy két jó barát és egyben szomszéd, Reményfy László nyugalmazott erdőtervező és Varga Béla, az EGERERDŐ Zrt. jogelődjének termelési osztályvezetője hivatásuk jövőjéről diskuráltak. Keresték a választ, hogyan lehetne még tökéletesebben tenni a dolgukat, még nagyobb alázattal szolgálni az erdők jövőjét, ugyanakkor figyelembe venni az erdők természetes rendjét, folyamatait.

Jól tudták, hogy a világháború után az ország újjáépítéséhez hatalmas erdőségeket kellett egyszerre kitermelni, ezért egykorú, olykor sarj eredetű állományok maradtak az utókorra.

Az egykorú és jellemzően egy fafajú erdők kezelésére új megoldásokat keresett a két szakember; az akkori gyakorlat szerint alkalmazott egymenetes tarvágások kevésbé illeszkedtek a természetes folyamatokhoz.

Miért ne sikerülne?

Már ismerték a lékgazdálkodás fogalmát, amely az árnytűrő fafajoknál jól alkalmazhatónak bizonyult. A módszer lényege, hogy a középkorú bükkös erdőben néhány fa kivágásával kis (fél/egy fahossznyi átmérőjű) lékeket alakítanak ki. A munkát bizonyos időközönként megismétlik, és ezzel beindítanak egy olyan folyamatot, ami egy túlkoros, pudvás, összeroskadó fákat is tartalmazó erdőben lejátszódik, amikor ezek az öreg fák kidőlnek.

A tapasztalatok pedig azt mutatták, hogy a lékekben felnövekvő bükkcsemeték jól tűrték a megmaradó fák árnyékhatását.

Az EGERERDŐ Zrt. területén mintegy 60%-ban tölgyes és cseres főfafajú erdőket kezelnek. Ezért felmerült bennük a kérdés, hogy ezekben a fényigényes állományokban is működhet-e ez a sokkal természetközelibbnek ítélt erdőkezelési eljárás.

Tudta-e?

A tölgyesekben átlagosan 130-150 év, mire a magból (makkból) fejlődő újulatból kivágható fa lesz.

Az agrárium igen speciális ága az erdőgazdálkodás, hiszen a mezőgazdász munkájának eredménye általában egy éven belül látható, míg az erdészek évszázadokban gondolkodnak. Bármilyen erdei kísérlet több évtizedet igényel az erdő hosszú életciklusa miatt.

Az országban az elsők között Varga Béla iránymutatásai alapján, az EGERERDŐ Zrt. Parádfürdői Erdészetének területén kijelölt két mátrai erdőrészletben kezdődtek meg a tölgyes erdők lékgazdálkodási kísérletei, bízva a jövőben és a soron következő erdésznemzedékek szemléletének változásában.

A 2000-es évek elején kiválasztott 70-75 éves gyertyános-tölgyes parádsasvári erdők a település közelében, géppel jól járható terepen találhatók, vadsűrűségük pedig alacsonyabb a térségi átlagnál.

Lékek és javafák

A 15 hektáros erdőtömbben 24 léket jelöltek ki 2002-ben. A kijelölésben az erdőgazdaság elhivatott, az új szemléletet követő szakemberei (Reményfy László lánya, Reményfy Rita akkori erdőművelési műszaki vezető, Csikós Andor és Szalai Sándor kerületvezető erdészek, Dobre-Kecsmár Csaba akkori fahasználati műszaki vezető és nem utolsósorban Tóth László, az erdészet akkori vezetője) vettek részt. Az úgynevezett javafák kiválasztását és a lékek szakszerű kijelölését segítették a Pro Silva Hungaria tagjai is, mely szervezet vezetésével időközben Varga Bélát bízták meg, szakmai munkásságának elismeréseképpen.

A középkorú erdőállományok kezelése során kiválasztott javafák a tágasabb környezet hatására nagy koronát fejlesztenek, így bő magtermésre, ezáltal átlagon felüli természetes újulat megjelenésére számíthatunk.

Általában ezek a faegyedek rendelkeznek a legjobb törzsalakkal is, ezért a jövőbeli kitermelésükkor a legnagyobb értéket is ezek adják majd.

A 2002-es erdőkezelés során 80 köbméter faanyagot termeltek ki, és az így keletkezett lékekben a 2005-ös rendkívüli tölgy makktermésnek köszönhetően „kefesűrű újulat” fejlődött. A 2009-es belenyúlás során a már korábban kialakított lékek méretét növelték, átlagosan egy fahossznyi átmérőjűre. Az erdészet felmérése szerint az újulat darabszáma kissé csökkent, de még így is átlagon felüli volt. Az első belenyúlások a kísérletezés jegyében valósultak meg, mind a lékek mérete, mind a lékek mérete, mind azok alakja és tájolása szempontjából.

Az eddigi utolsó, 2016-os fahasználat során ismét közel 80 köbméter fát vágtak ki, tovább növelve a meglévő lékek méretét, emellett újabbakat is kialakítottak.

A csemeték állapota és darabszáma változó, a termőhelyi viszonyoktól és a területen élő nagyvadállománytól függően.

Meggyőző tapasztalatok

A vad hatását a kísérleti területen 5 mintakerítés kihelyezésével is vizsgálja az erdészet. Jól látható a különbség a vad által járt és a vadtól elzárt terület utódállományai között. Erről és az eddig elért eredményekről a Pro Silva Hungaria 2014-es nagy rendezvényén és más szakmai programokon résztvevők is meggyőződhettek a helyszínen. Az EGER-ERDŐ Zrt. szívesen megmutatja az érdeklődő, elsősorban szakmai csoportok számára a parádsasvári kísérleti (Pro Silva) erdőben eddig elért eredményeket.

A kísérletből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Varga Béla egykori iránymutatásai alapján az EGERERDŐ Zrt. jelenlegi vezérigazgatója, Dobre-Kecsmár Csaba azonban garantálja, hogy a kísérlet folytatódik.

A természetes folyamatok jövőbeli vizsgálata és a szerzett tapasztalatok beépítése az erdőgazdálkodás napi gyakorlatába mindenképpen szükségszerű, mint ahogyan a kísérletbe vont területek növelése is napirenden van.

Az EGERERDŐ Zrt. szakemberei bíznak abban, hogy a nagy türelemmel megfigyelt, évtizedekig tartó folyamat végén sok, ma még megválaszolásra váró kérdésre feleletet kapunk, és azoknak a gazdálkodási gyakorlatba való beillesztése az erdők ökoszisztémájának hosszú távú megőrzését szolgálják.

Vigh Ilona

EGERERDŐ Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk