Egy vadásztörténet érdekes, átélhető és szenvedélyes leiratához tehetséges tollforgatóra van szükség. Az ízes, jól előadott anekdotákat mindenki szereti, a jó történetnek pedig nem csak eleje és vége van, a leírások részletességétől függ, mennyire tudja magát beleképzeli az olvasó az elbeszélt helyzetbe. Emellett pedig a sorok közé csempészett üzenet teszi a jó írást még jobbá. A hazai vadászirodalom igen gazdag, jeles, nemzetközileg is elismert képviselőinek műveit bibliai lenyomatként tartják számon a vadászat szerelmesei.
A világkiállítás szervezői ezeket a kulturális értékeket szeretné megőrizni, ezért vállalkozott a klasszikusok műveinek megújított kiadására. Az elképzelések szerint több mint 30, egységes megjelenésű kötetből álló sorozat a 2021-es „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás jegyében lesz elérhető.
Ezért elsőként most e két neves íróról emlékezünk meg.
Gyűjtött a múzeumnak
A Kittenberger Kálmántól kapott örökségünket nem lehet csak a könyvei alapján fémjelezni. Az ismert Afrika-kutató kiérdemelt nimbusza 1920-1948 között a Nimród Vadászújság főszerkesztőjeként került méltó helyére, a vezetésével végzett színvonalas munkának köszönhetően a lap az egyik legelismertebb szakújsággá emelkedett. A Kittenberger-féle útmutatás, életfelfogás, valamint barátjával, Láng Rudolffal (írói nevén Sólyom), a „vadászok lelkiismeretével” végzett közös elv eredményeképpen a magyar vadászetika és -kultúra máig őrzött és művelt szellemi értéke a vadásztársadalomnak.
A Nemzeti Múzeum (a mai Magyar Természettudományi Múzeum jogelődje) segédpreparátoraként érte a lehetőség, hogy elkísérheti kelet-afrikai vadászatára Damaszkin Arzén földbirtokost, aki segédet keresett a trófeák szakszerű kikészítéséhez. Kint megtanulta a szuahéli nyelvet, túlélte a maláriát, eközben vadászott és gyűjtött a múzeum számára. A gyűjtögető munkájáért járó fizetségét nem minden esetben kapta meg munkáltatójától, ezért mérgében formaldehidben hazaküldte ujjpercét, melyet leharapott egy oroszlán, és amin nyomott hagyott a preparálás során használt arzén. Így jelezte a múzeumnak, hogy ő továbbra is kitartóan dolgozik, megérdemli a fizetséget.
A múzeumnak nemcsak emlősöket és madarakat küldött, nagy tehetséggel gyűjtötte a rovarokat is. Összesen több mint 26 ezer bogarat és több ezer lepkét juttatott el a Nemzeti Múzeum Állattárába.
Az ez idő alatt hazaküldött zsákmányból a Nemzeti Múzeum Európa-hírű Afrika-kiállítást hozott létre, elismerve az Afrika-vadász munkáját és teljesítményét. A sors kegyetlensége, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a múzeumot ért lövés miatt tűzvészben megsemmisült az Afrika-kiállítás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az általa gyűjtött rovarok preparátumai túlélték a sorscsapást.
Vadgazdálkodási sikerek
Dr. Studinka László munkájának a mai napig sokat köszönhet a vadbiológia és természettudomány. Tíz éves kora óta vadászott. Gyakorlati ismereteit papírra vetette és még csak 11 éves volt, amikor első publikációja megjelent a Nimród Vadászújság hasábjain. Később napvilágot látott egy madártani témával foglalkozó közleménye is.
A budapesti jogi diploma megszerzése után Edinburghban kezdte meg vadászati tanulmányait. Hazatérve dolgozott vadőrként, a Bakonyban pedig kerületvezető vadászként, és a tudományos pályájától nem elszakadva, szakfordításokat végzett a madártani intézet számára. Jelentős érdemei vannak az állami gazdaságok vadászterületeinek megszervezésében és fejlesztésben, amit főként az 1955-ben vadgazdasági főelőadóként betöltött pozíciójában ért el, majd a lábodi rezervátum vadászati vezetője lett. Irányításának 10 éve alatt egyedülálló vadgazdálkodási eredményeket tudott felmutatni a terület. E tevékenységnek köszönhetően 1994-ben a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács a lehető legmagasabb elismerést, az Edmond Blanc-díjat adományozta a vadászterületnek.
Nem utolsósorban részt vett az 1971-es Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállítás előkészítésében, ő volt a Magyar Trófeabemutató rendezője.
Értékes ajánlások
Ezekre az emberekre büszkék lehetünk valamennyien, függetlenül attól, hogy vadászszív dobog-e a mellkasunkban. Kitartásukkal és szakszerű munkájukkal méltó helyre emelték a magyar vadgazdálkodást, felhívták a figyelmet a természeti értékek óvására és megőrzésére, valamint természettudományi sikereket is elértek. A példaképek sorát lehetne folytatni, és életük, alkotásaik bemutatása a továbbiakban is folytatódik.
A 2021-es vadászati és természeti világkiállításon az újragondozott kötetek között olyan elismert vadászemberek és szaktekintélyek alkotásaival találkozhatunk még, mint Széchenyi Zsigmond, gróf Károlyi Lajos vagy éppen Madersprach Viktor.
Az új külcsín és a tartalom értéket teremt és őriz egyszerre. A kötetek modern, letisztult, minimalista stílust képviselnek – ebből a szempontból szakítanak a régi vadászkönyvek megjelenésétől –, méretük pedig kivétel nélkül 155×215 milliméteres. Valamennyi könyvben az első kiadásban látható illusztrációkat és fotókat jelenítik meg, ám azok a kor technológiájának köszönhetően még élvezhetőbbek. A hitelességet erősíti, hogy korábbi kiadásokból hiányzó ajánlások is bekerülnek a könyvekbe. Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvének új kiadásában például olvasható lesz a szerző feleségének, Mangi asszonynak szóló bensőséges üzenete. Studinka László Egy marék vadászemlék című kötetében pedig helyet kap az író bátyjának szóló ajánlása.