Egyedül egy generalista faj, a tőkés réce tudott alkalmazkodni a megváltozott környezethez, így hazánkban továbbra is stabil állománnyal rendelkezik, és egyik legfontosabb vadászható vízi vadfajunk – várhatóan a későbbiekben is az marad.
Összesen 8 alfaját különítették el különböző szerzők és kutatók, azonban a törzsalakja Észak-Amerikában, Eurázsiában és Izlandon egyaránt elterjedt: mocsarakban, tavaknál, folyók és holtágak, patakok, de mesterséges víztározók, valamint halastavak környékén is megjelenik. A víz kémiai összetevőire nem érzékeny, egyedül a gyors folyású vizeket kerüli.
Az ember közelségét megszokta, már-már domesztikálódott, köszönhető kimagasló alkalmazkodóképességének.
Augusztus 15. és január 31. között vadászható, de augusztus 15-től 31-ig kizárólag húzáson, a vízparttól számított 50 méteren kívül lehet rá vadászni. Tőkés récéből (ahogyan szárcsából is) naponta személyenként összesen legfeljebb nyolc darab ejthető el. A tenyésztett tőkés réce tilalmi időben is napi terítékkorlátozás nélkül vadászható.
A tőkés réce tenyésztése régóta bevett eljárás, köszönhetően a tőkés réce vadászatának nagy fokú érdeklődése miatt. (Az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2018/2019. évi adatai szerint a röptetett réce kibocsátása meghaladta a 114 000 példányt, melyből terítékre került több mint 64 500 példány. A vadmadarak terítéke azonos évben több mint 44 500 példány volt.)
A tőkés réce napnyugtakor húz ki a vízről táplálkozni és napkeltével térnek vissza, a pihenő helyeikre.
A vízfelület és a táplálkozási hely között olykor megesik, hogy a távolság eléri akár a 30 kilométert is. Elmondható róla, hogy mindenevő faj: gyommagvak, rovarok, rovarlárvák, csigák, apró halak és békák is szerepelnek táplálkozási repertoárjában. A mezőgazdaságban a nagyüzemi monokultúrák térhódításával a tőkés réce táplálékában egyre inkább a búza és a kukorica vált preferálttá.
Vonuló faj, de akadnak helyben maradó populációi is. A teljesség igénye nélkül az északnyugati és dél-európai populációk nem vonulnak, míg az észak-európai állomány Közép-Európában és a Földközi-tenger nyugati medencéjében töltik a telet.
A hazai állománynagyságról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, egyebek mellett azért sem, mert a Fertő-tavi nádrengetegben élő populációk megszámlálása lehetetlen.
Megközelítőleg minimum 50 000 párra tehető a hazai állomány nagysága, mely mérsékelt növekedést mutat, de függ a vonulástól is, és az itt telelő madarak számától.
Rendkívül fontos a szabadterületi állomány védelme. Negatív hatással lehet rá a házi récékkel való hibridizáció, a ragadozók tojásokban és fészekaljakban okozott jelentős kártétele, a környezetszennyezés, mint a növényvédő szerek által okozott mérgezések vagy az olajszennyezés, emellett különböző betegségek is. A vadászat során a vizes élőhelyre kikerülő ólomsörét szintén mérgezést okoz a vízi madaraknak, ezért a vadászati törvény jogszabálya felsorolja azokat a vizes területeket, ahol nem engedélyezett az ólomsörét használata.
