Hírek

Álarcos banditák fosztogatják Németországot

De nem csak Németországban, hanem Hollandiában, Belgiumban, Ausztriában és hazánkban is portyáznak. Brit lapok arról is cikkeztek már, hogy ezek az invazív sötét maszkosok lerohanják egész Németországot és Európát – aminek aztán végül meg is lett a valóságalapja. Az itthoni viszonyok alapján megszállásról korántsem beszélhetünk, de elvétve mindig akad egy-két bandita, aki elvéti a lépést.

1934. áprilisában Hermann Göring birodalmi főerdészként és fővadászként úgy gondolta, hogy színesíteni kívánja a birodalom vadfaunáját, így hát az Észak-Amerikában őshonos mosómedvének négy példányát eresztette szélnek a Kassel és az Eder-tavi gát közelében. Ez után, továbbfokozva a mosómedvék elterjedését, 1945-ben Berlin bombázásakor egy bomba eltalált egy mosómedve-tenyészetet, így a szőrmének szánt alapanyagok eliszkoltak.

A „mosómacik” szaporodásnak indultak, ami olyan nagy bulira sikerült, hogy 2017-ben becsült állománya elérte az 1 millió példányt. A védekezés ellene csak intenzív vadászattal lehetséges, de ez is kevés populációdinamikájának megfékezéséhez.

Számszerűsítve: amíg 2001-ben 8 ezer példányt hoztak terítékre a német jágerek, addig 2012-ben 67 ezret – mondanom sem kell, hogy még közel se beszélhetünk jelentős állományapasztásról.

A mosómedve mindenevőként komoly károkat képes okozni az énekesmadarak fészkeiben, de a gazdák gyümölcsöseit is szívesen megdézsmálják. Emellett veszettség és pestis hordozói is lehetnek, amelyek emberre és állatra egyaránt veszélyesek.

Nem riad meg az ember közelségétől, rendszeres vendége a településeknek, ahol előszeretettel kukázik. Alapvetőn éjszaka aktív, a nappalt inkább a fákon, pihenve tölti. Hallása kiváló, még a talajban mozgó földigiliszta neszezését is meghallja. Két első mancsa kifinomult tapintórendszerrel rendelkezik. Evés előtt a megszerzett élelmét két első mancsa segítségével a vízben „megmossa”, a víz hatására mancsának felső rétege megpuhul, ezáltal érzékennyé válik, így tapintással képes meggyőződni a zsákmány fogyaszthatóságáról és az ehetetlen részekről.

Felmérések alapján a természetben a faj általában 5 évet él, de jó körülmények között akár a 16-21 évet is elérik. Nagyon sok kölyök nem éri meg a második életévét a vadászat és a táplálékhiány miatt, valamint számos ragadozó (sasok, baglyok, kígyók stb.) étlapján is szerepelnek. Ettől függetlenül a mosómedvék állománya a XX. század elejétől folyamatosan növekedést mutat, köszönhetően a faj rendkívüli alkalmazkodóképességének.

Miután az 1920-as években divatba jött a mosómedvebunda, prémjéért intenzíven vadászták, azonban az ideologizált állatvédelem világa már tűzzel-vassal nekimegy az effajta viseletnek, ami szintén nem segít a mosómedve gyérítésének.

Több kísérlet történt a faj háziasítására, ám kis kedvencnek – folyamatos kártételei miatt – nem igazán alkalmas.

Európai állományának tartós terjeszkedése veszélyes lehet a helyi társulásokra, ezért több országban is, köztük hazánkban is egész évben vadászható.

Az Országos Vadgazdálkodási Adattár kimutatásai szerint 2016-ban 2, míg 2017-ben 8 példány került terítékre. Nem őshonos faj révén, a magyar vadfaunába nem való, ezért elejtése – a kíméletesség kizárásával – rendkívül lényeges. Még a végén nehogy német barátaink sorsára jussunk.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu