1934. áprilisában Hermann Göring birodalmi főerdészként és fővadászként úgy gondolta, hogy színesíteni kívánja a birodalom vadfaunáját, így hát az Észak-Amerikában őshonos mosómedvének négy példányát eresztette szélnek a Kassel és az Eder-tavi gát közelében. Ez után, továbbfokozva a mosómedvék elterjedését, 1945-ben Berlin bombázásakor egy bomba eltalált egy mosómedve-tenyészetet, így a szőrmének szánt alapanyagok eliszkoltak.
A „mosómacik” szaporodásnak indultak, ami olyan nagy bulira sikerült, hogy 2017-ben becsült állománya elérte az 1 millió példányt. A védekezés ellene csak intenzív vadászattal lehetséges, de ez is kevés populációdinamikájának megfékezéséhez.
Számszerűsítve: amíg 2001-ben 8 ezer példányt hoztak terítékre a német jágerek, addig 2012-ben 67 ezret – mondanom sem kell, hogy még közel se beszélhetünk jelentős állományapasztásról.
Nem riad meg az ember közelségétől, rendszeres vendége a településeknek, ahol előszeretettel kukázik. Alapvetőn éjszaka aktív, a nappalt inkább a fákon, pihenve tölti. Hallása kiváló, még a talajban mozgó földigiliszta neszezését is meghallja. Két első mancsa kifinomult tapintórendszerrel rendelkezik. Evés előtt a megszerzett élelmét két első mancsa segítségével a vízben „megmossa”, a víz hatására mancsának felső rétege megpuhul, ezáltal érzékennyé válik, így tapintással képes meggyőződni a zsákmány fogyaszthatóságáról és az ehetetlen részekről.
Felmérések alapján a természetben a faj általában 5 évet él, de jó körülmények között akár a 16-21 évet is elérik. Nagyon sok kölyök nem éri meg a második életévét a vadászat és a táplálékhiány miatt, valamint számos ragadozó (sasok, baglyok, kígyók stb.) étlapján is szerepelnek. Ettől függetlenül a mosómedvék állománya a XX. század elejétől folyamatosan növekedést mutat, köszönhetően a faj rendkívüli alkalmazkodóképességének.
Miután az 1920-as években divatba jött a mosómedvebunda, prémjéért intenzíven vadászták, azonban az ideologizált állatvédelem világa már tűzzel-vassal nekimegy az effajta viseletnek, ami szintén nem segít a mosómedve gyérítésének.
Több kísérlet történt a faj háziasítására, ám kis kedvencnek – folyamatos kártételei miatt – nem igazán alkalmas.
Európai állományának tartós terjeszkedése veszélyes lehet a helyi társulásokra, ezért több országban is, köztük hazánkban is egész évben vadászható.
Az Országos Vadgazdálkodási Adattár kimutatásai szerint 2016-ban 2, míg 2017-ben 8 példány került terítékre. Nem őshonos faj révén, a magyar vadfaunába nem való, ezért elejtése – a kíméletesség kizárásával – rendkívül lényeges. Még a végén nehogy német barátaink sorsára jussunk.
