Erdőállományunk hazánk egyik kiemelt nemzeti kincse. Az elmúlt száz évben az erdészek következetes munkájának eredményeként az ország erdővel borított területei csaknem a kétszeresre növekedtek, emellett is szükség van azonban olyan újabb és újabb szakmai megoldásokra, amelyek lehetővé teszik erdőállományunk fennmaradását és növekedését. Az egyik ilyen megoldás a Pilisi Parkerdőben folytatott erdészeti génmegőrző program.
A génrezervátumok kialakítását és fenntartását az egyes fafajok kiválasztott egyedeiben meglévő előnyös tulajdonságok megőrzése és az alkalmazkodóképesség fenntartása egyaránt indokolja. A genetikai erőforrások védelmét jelenleg mintegy kétezer hektárnyi terület szolgálja, biztos alapot képezve a természetszerű erdőgazdálkodáshoz. A génmegőrző program elsődleges célja a speciális természeti adottságok között tenyésző kocsánytalan tölgy, olasz tölgy, valamint a molyhos tölgy főfafajú, elegyes erdők génkészletének óvása, a tölgyhibridek megőrzése, különös tekintettel a természetvédelmi szempontokra, foglalta össze a programot Szentpéteri Sándor, a Pilisi Parkerdő erdőtervezési főelőadója.
A Pilisi Parkerdő erdőművelésének célja az erdészeti tájnak és a termőhelynek megfelelő, fajokban gazdag, szerkezetben változatos és vegyes korú természetes erdők kialakítása. A természeti folyamatokra alapozott gazdálkodás optimális alkalmazkodást tesz lehetővé, így a környezeti változások (pl.: klímaváltozás) káros hatásai csökkenthetők.
A természetes erdő erdőművelésének alapelve a pozitív szelekció, mely során a Parkerdő szakemberei az életképes és értékes, jó genetikai készlettel rendelkező fákat (javafák) választják ki; ezek adják az értékes génkészlettel rendelkező faállomány vázát. Ezzel, illetve a felsőszintű gyérítéssel elkerülhetők a jelentős rövidtávú változások az erdei ökoszisztémában, a tájképben, és hatékonyan szolgálják a génmegőrzési célokat.
