A különböző méretű és elhelyezésű odúk a rágcsálókra vadászó bagolyfélék mellett a szintén kártékony hernyókat, rovarokat pusztító énekesmadaraknak, valamint mókusoknak, peléknek, sőt, a poszméheknek is otthont nyújtanak.
A Pilismarót melletti szelídgesztenyésben a szakemberek mind a 30 kihelyezett madárodúban találtak költésre utaló nyomokat, fiókákat, illetve tojásokat. 15 odúban örvös légykapó-, 14 odúban széncinege-, egyben pedig csuszkafészek volt. Az odúk egy részéből a fiókák már kirepültek, de a légykapó és a széncinege fészkét a fiókák kirepülése után is meg lehet különböztetni. Amíg ugyanis a légykapó fűszálakból építi fészkét, a cinege a fűszálakat mohával és szőrrel ki is béleli. A csuszka fakérget, háncsot használ a fészkéhez, az odú nyílását pedig sárral körbetapasztja.
Az ellenőrzést az erdészek a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereivel közösen végezték, és 10 légykapófiókát és egy széncinegetojót gyűrűztek meg.
A Gödöllői Arborétum 3 éve működő odútelepének ellenőrzésekor szintén sikeres költések nyomait fedezték fel a szakemberek, továbbá 9 széncinegét és 5 csuszkát láttak el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyedi jelölőgyűrűivel. Az egyik költő széncinege egy 2017-es, szintén az arborétumban felhelyezett gyűrűt viselt.
Idén először újabb fajjal bővült a „lakók” listája: két erdei pele foglalt el egy-egy odút. A fokozottan védett kisemlős Magyarország legritkább pelefaja, amely a Dunántúli- és az Északi középhegységben él, de a Cserhát illetve a Gödöllői-dombság területén is előfordulhat. A Gödöllői Arborétumban most sikerült először lefényképezni az erdei pelét. Ez az állat a zárt, kellően bokrosodott, vagyis a többszintes erdőtársulást, azok közül is a szárazabb tölgyeseket részesítik előnyben, de ugyanúgy megtelepedhet a felhagyott gyümölcsösök sűrűiben is.
Egy cinkepár a fészkelési időszakban akár 15 ezer hernyót is zsákmányolhat, ennek 70-90 százalékát az erdei fák lombkoronájában komoly károkozásra képes lepkehernyók teszik ki.
A Pilisi Parkerdő a természetes erdőállományokban is sokat tesz a madarak fészkelésének elősegítése érdekében: az örökerdő-gazdálkodás módszereit alkalmazva, az énekesmadarak számára kedvező feltételeket biztosító, változatos korú és vegyes fajösszetételű erdőket nevelnek, amelyekben a lábon álló holtfák elegendő természetes odút kínálnak a fészkeléshez.