A Nature Plants című tudományos folyóiratban megjelent cikket Dr. John Dickie, a Kew Botanikus Kert tudósa, valamint a Kew korábbi tudományos munkatársai, Dr. Sarah Wyse és Kathy Willis professzor írta. Kutatásuk eredményeképp megállapították, hogy
Egy tavalyi kutatás már rávilágított, hogy a világ növényeinek körülbelül 8 százaléka rekalcitráns magot terem. Ez azt jelenti, hogy magjaik bizonyos fokig képesek elviselni a kiszáradást, de hosszabb tárolásra nem alkalmasak. A hőmérséklet csökkenése és az extrém nedvességcsökkenés eredményeképpen ugyanis életképtelenné válnak, elvesztik csírázóképességüket.
Ilyen fajok például az Európában is megtalálható tölgyek, vad- és szelídgesztenyék, de világviszonylatban is fontos élelmiszernövények közül az avokádó, a kakaó és a mangó is.
Ez a kutatás azonban rávilágít arra, hogy a magbankban nem megőrizhető növények között jóval több a veszélyeztetett faj. Különösen nagy probléma ez a trópusi, párás erdők fáinak, ahol a fő lombkorona alkotó fajok fele nem tárolható magbankokban.
A magbankok
Jelenleg a növények élőhelyükön kívüli (idegen szóval: ex-situ) megőrzésének leggyakoribb módja a magjaik magbankokban tárolása. Ez egyfajta biztosításként működik, ami megakadályozza a fajok kihalását – különösen az olyan növények esetében, melyek ritkák, bennszülöttek (idegen szóval: endemikusak), vagy ökológiailag fontos szerepet töltenek be.
Ez a fajta ex-situ védelem több okból is kívánatos: viszonylag kis költséggel őrizhető meg nagy genetikai diverzitású állomány, melyet hosszú ideig lehet megtartani.
Ahogy azonban a mostani tanulmány is bizonyítja, ez nem megoldás minden növény számára, hiszen nem tudni, hány ritka, veszélyeztetett, bennszülött vagy gazdaságilag jelentős növény magját nem lehet ily módon tárolni. Hogy a probléma nagyságát a világon elsőként megbecsüljék, Wyse and Dickie egy sor modellt állított fel, mely megjósolják az egyes fajok magjainak viselkedését. Ez az elemzés megmutatta, hogy
Szövetbanki tárolás
Wyse, Dickie és Willis felvetése szerint alternatív technikákat kell bevetni azért, hogy a GSPC által kitűzött célt elérhessék: az egyik ilyen a cryoprezerváció, azaz a szövetbanki tárolás. Ennek során ugyanis folyékony nitrogénben tudják megőrizni a rekalcitráns növények magjait hosszú távon. Amíg a magbankokban kiszárítják és mínusz 20 fokon tárolják a magokat, addig
a cryoprezerváció során kivonják a növényi embriót, amit aztán mínusz 196 fokon tartanak.
Kew már évek óta támogatja a cryoprezervációt a világhírű Milleniumi Magbankjában Wakehurstban. Az idei év elején publikált gyűjteményi stratégiájukban (Kew’s Collections Strategy) pedig kulcsfontosságú prioritásként írják le ezt a módszert a világ magjainak megőrzése szempontjából.
Amellett, hogy a szövetbankban a klasszikus magbanki tárolásra alkalmatlan fajokat is megőriznék, az úgynevezett ortodox fajok magjainak életképességét is meghosszabbíthatnák. Ortodox fajoknak nevezik azokat a növényeket, melyek magja kiszárítva és hűtve tárolható – 20 fokon – azonban ezek változó ideig életképesek ilyen körülmények között.
