Minden készen áll, hogy ötven év után újra kimagasló nemzetközi színvonalú vadászati világkiállításnak legyünk a házigazdái. A programsorozat jelen állásának ismertetése mellett, ezúttal sikerült betekintést nyernünk a kormánybiztos vadászathoz fűződő kapcsolatába, és néhány személyes történetet is megosztott velünk.
A koronavírus-világjárvány rendezvények sokaságát ellehetetlenítette. A 2021-es világkiállítás nincs veszélyben?
A járvány valóban komoly problémákat okozhatna, ha megjelenése óta nem tettünk volna megfelelő intézkedéseket. Úgy véljük, hogy jövő év első negyedévére biztosan lesz vakcina, és a kiállítás szeptember 25-i nyitásáig elkészül az a protokoll, miáltal teljes biztonsággal megtartható a grandiózus rendezvény.
A rendezvényt digitálisan is készülünk megjeleníteni, hogy azok is követhessék az eseményeket, láthassák a kiállítást, akik nem tudják, vagy a járvány miatt nem merik személyesen felkeresni. Olyan nagyszabású rendezvényre készülünk, amely lehetőséget teremt arra, hogy a vadászatot, vadgazdálkodást és a fenntarthatóságot méltó körülmények között megismertessük a közönséggel.
A kiállítás tehát célegyenesben van, és a jövő évi FeHoVa-n már a részletekről is többet megtudhatunk. Annyi bizonyos, hogy a kiállítás központja a teljes területén megújuló HUNGEXPO lesz, míg Hatvanban, Keszthelyen és Vásárosnaményban mint kiemelt helyszíneken pedig megújított gyűjteményeket, valamint vadászkutyás programot szemrevételezhetnek az érdeklődők.
Végzettségét tekintve történész. Hogyan került közeli kapcsolatba a természettel?
Eredetileg zoológus szerettem volna lenni, azonban az átkosban ezt a tantárgyat nem tanították Magyarországon, ezért a történelem-földrajz szakot választottam. Az ott tanultak miatt a természet iránti érdeklődésem részben tudományos és szakmai alapon nyugszik. Ugyanakkor falusi gyerek vagyok, 14 éves koromig Abaújszántón nevelkedtem. Szabadidőm eltöltésére kiváló alkalom volt, amikor nagyapámmal elmehettem vadászni, ahol képet kaptam a természet sokszínűségéről. Később ezeket a tapasztalatokat szakmai fejlődésem során kamatoztatni is tudtam.
Kovács Zoltán néhány emlékezetes vadászélményét is felidézte. Muflonvadászaton járt a Mátrában.
Az ötödik napon azonban váratlan dolog történt. Kísérőjével terepjáróval küzdötték fel magunkat egy meredek hajlón. Nagy zörgés-csörgés közepette értek fel a tetejére, amikor megpillantottak két kost. A puska a csomagtartóban, lőszer a táskában… „Megpróbáltam a lehetetlent. Kinyitottam az ajtót, kiszálltam – a kosok álltak; felnyitottam a csomagtartót, elővettem a puskát, betöltöttem, majd előrementem a kocsi elejéhez – a kosok még mindig álltak. Végül az egyik 50-60 méter távolságból „megvárta” míg felkészülök a lövésre, ellentmondva minden törvényszerűségnek, ami az előző négy napban meg is történt.” Nemcsak amiatt kedves emlék számára, hogy terítékre tudta hozni első kosát, hanem a vad viselkedése is felejthetetlen élmény maradt.
A világkiállítás kabalaállata Fátyol, a drótszőrű magyar vizsla. Ennek az az oka, hogy a vadászat és a vadászkutya szorosan összefüggnek, vagy úgy gondolták, így a kiállítást könnyebb megszerettetni a nem vadászó közönséggel?
Mindkét felvetés helytálló. A gazdák egy része nincs tisztában kutyája képességeivel, tulajdonságaival. A vadászkutyafajtákat tartók figyelmét fontos felhívni arra, hogy miért kell megőrizni hű társukban az ősi ösztönt. Aki még nem tapasztalta meg, hogy milyen kutyával vadászni, az nincs tisztában a vadászat egészével. Teljesen más megélni a vadászatot akkor, amikor kiülök a lesre, vagy drótszőrű vizsláimmal bokrászok. Olyan együttműködést kíván ez az embertől és kutyától egyaránt, ami kölcsönös tiszteleten, fegyelmezettségen és kiképzésen alapszik.
Tehát Fátyollal egyfelől népszerűsítjük a kiállítást, ugyanakkor felhívjuk a figyelmet a magyar vadászkutyafajtákra, hiszen például a drótszőrű magyar vizsla nemrégiben még veszélyeztetett fajtának számított.
Mi a tapasztalata, hogyan viszonyul a kiállításhoz a nagyközönség?
Azt gondolom, hogy az emberek sokkal kedvezőbben vélekednek a vadászatról, mint azt sokan gondolnák. Nyilván vannak elvből elutasítók, de akik fogyasztanak húst, szeretik a kutyákat és a természetet, azoknak a többsége megszólítható.
A világkiállításnak a tematikája, üzenete és tartalma úgy épül fel, hogy rávilágítson a vadállomány és az ember által alakított természet összefüggéseire. Éppen ezért, azoknak is érdekes lesz a kiállítás, akik még nem fogtak puskát a kezükbe, vagy nem voltak vadászaton.
Erről joga van tudnia az embereknek, ezért is kell beszélni róla, jelen esetben a világkiállítás keretin belül.
