Oldal 1/1
Barkóczi István erdőmérnök két évtizeden keresztül szolgálta a SEFAG Zrt. erdőgazdaságot, azonban vezérigazgatóként kevesebbet élvezhetett a gyakorlati szakmából – a 13 milliárd forintos forgalmú cég nem hagyott sok szabadidőt neki. Ma már nyugdíjasként szenvedélyes kiránduló, rendszeresen járja az erdőt, gombát gyűjt.
Bakonybélben hosszú évtizedekig sokan mesterkedtek a fával. Főként szerszámnyeleket készítettek a mezőgazdaságnak, iparnak, de favilla, fagereblye, kis- és nagytalicska, létra, vesszősöprű is kikerült a kezük alól. Az ötvenes években aztán a kézi munkát fölváltották a gépek, Réz István azonban még mindig űzi az ipart, igaz ma már a turisták a fő vevői.
Idén összesen 26 országból érkeztek látogatók a kiállításra, akik a Nemzetközi Sátorban regisztráltak. Hogy esetleg a rendes bejárókon jöttek-e még a határon túlról, nem tudjuk, de ez is nagyon szép szám. Ott találkoztunk a Temesvári Állatorvosi Egyetem népes hallgatói csapatával. (...)
Szabadtéri kiállítóterem Kiss Miklós magyarpolányi kertje. Az üvegművész alkotásai a településen kívül évente 2-3 helyen is láthatók országszerte. A 70 év felett is fáradhatatlan, kíváncsi alkotóművész nem akasztotta szögre az üvegfúvó pipát. Ma már sokan felismerik munkáiról, pedig nevet ritkán ad a szobrainak.
Egy háromszöget határol az Ipolyerdő Zrt. Diósjenői Erdészete: amerre a Naszály a Börzsönnyel érintkezik, ott találjuk Szendehelyet, majd továbbhaladunk a Nógrádi váron át a Csóványosig, a harmadik pontja pedig Drégely vára. Egy kisebb és egy nagyobb zárt erdőtömbből áll, Zanati László erdészetvezető szerint szerencsés adott ságokkal rendelkeznek.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
