Foglalkozások, szakvezetéses séták a Sóstói-erdőben

Az erdei iskola névadója: dr. Pál Miklós

Pál Miklós biológia-földrajz szakos tanárként, majd agrármérnökként szerzett diplomát, később doktori fokozatot. A biológiai tudományok kandidátusa egyik alapító tagja volt az 1962-ben létesített Pedagógiai Főiskolának, amely tíz évvel később Bessenyei György nevét vette fel. Főigazgató-helyettese is volt az oktatási intézménynek, amelynek növénytani tanszékét és az oktató-nevelő munkát segítő botanikus kertjét együtt alapították dr. Honfi Ferenccel.

A botanikus kert helyén korábban erdőterület állt, melyet a NYÍRERDŐ Zrt. jogelődje, a Felsőtiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság (FEFAG) adott át a főiskolának.

Az 1973-ban megkezdett építési munkákhoz minden lehetőséget és segítséget megragadott, sőt, kiterjedt szakmai kapcsolatai révén élete végéig gyarapította a ma már az „egyetem tüdejének” is nevezett kertet. Emléke és munkássága előtt tisztelegve választották erdei iskolánk névadójának.

Fotó: Nyírerdő

Csaknem két évtizede működik Nyíregyházán a Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskola. Az oktatási intézményt több mint tízezren keresik fel évente, gyerekek és felnőttek egyaránt, hogy az erdőről, az erdőgazdálkodásról, az erdészek munkájáról szerezzenek ismereteket. Az ottani alkalmakat kibővítve létrejött a Nyíregyházi Erdőjáró Szakkör is.

Fotó: Nyírerdő

Amitől nem félünk…

Amikor kislányom óvodás volt, gyakran ült velem az erdészeti terepjáróban, amiben néha előfordulnak érdekes dolgok – madártollak, levelek, termések és pókok. Mivel az óvodás kislányok általában nem szeretik a pókokat – mi viszont tisztelettel adózunk a munkájuk előtt –, látva az állat iránti nemtetszését, igyekeztem megkedveltetni vele, közelebb hozni hozzá: „A pók itt lakik az autóban, minden nap együtt járjuk az erdőt, és Lajosnak hívják”. Ez a bemutatás elég volt ahhoz, hogy lányom félelme elpárologjon. Miután már névről is ismerte Lajost, régi ismerősként üdvözölte a kocsiban, sőt, néha már hiányolta is.

A történet tanulsága: amit nem ismerünk, attól félünk. Amit megismerünk, attól nem félünk. Egy idő után megszokjuk. Aztán megszeretjük. És vigyázni csak arra tudunk, amit szeretünk.

Erdei iskolánk mottója hasonló: szeretni és vigyázni azt az erdőt, fát, élőlényt tudjuk, amit ismerünk. Ha a nyíregyházi és környékbeli gyerekeknek, felnőtteknek bemutatjuk a kocsányos tölgyet, a borzot, az erdei pintyet, vagy a nyári pajzsosrákot, akkor olyan érzelmi kapcsolat alakulhat ki köztük, ami az egész életükre kihathat. Nagyon fontos viszont, hogy ebből az ismeretanyagból nem hagyjuk ki az erdészt, aki mindezt kezeli!