Róluk szóló történet, hogy 1956. november 4-én, Pécs határában az akkori városparancsnok, Csikor Kálmán fogadta a szovjet csapatokat, és biztosította őket, hogy a város nem fog ellenállást tanúsítani. Katonaviselt emberként jól tudta, nincsenek esélyeik. Viszont a városban sokan nem értettek egyet ezzel a döntéssel, és akkor elhangzott a jelszó: „Fel a Mecsekre!” A „partizánoknak” sikerült fegyverhez jutniuk, és Pécsen, a dömörkapui kulcsosháznál szerveződött az ellenállás. Kubicza János vezetésével először Vágotpusztán, majd az orosz támadásoktól tartva Kisújbányán alakítottak ki parancsnokságot. Amikor azt megtudták a szovjetek, átmentek a Réka-kunyhóba.
Később egy vadásztársaság bérelte a házat, majd kivonultak, és margóra került az épület. „Az akkori pécsváradi igazgatóval, Ripszám Istvánnal, a Mecsekerdő Zrt. jelenlegi vezérigazgatójával több közös alpokbeli és tátrai túrán látottak alapján határoztuk el, hogy kellene valamit kezdeni a házzal. Akkor, 2006 őszén vettem át a kulcsot, és indult el a munka” – tekintett vissza a kezdetekre a gondnok. Bár nem voltak turisztikával, szálláshely-szolgáltatással kapcsolatos tapasztalataik, nagy volt a lelkesedésük. Varga Jenőt vállalkozóként sem az anyagiak motiválták.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
Békebeli kulcsosház napelemmel
„Az első időszakban hétvégenként jártam ki ide, főztem teát, kentem zsíros kenyeret, és jöttek az emberek. Ezen keresztül szondáztam, van-e fogadóképes kereslet az ilyen jellegű szolgáltatásra. Majd megkezdtük a hivatalos procedúrát, a hatósági engedélyek beszerzését, és 2008-ban megnyitottunk mint C típusú, hegyi menedékház. Egy év múlva pedig azon vettük észre magunkat, hogy nem volt szabad hétvége” – ma ott tartanak, hogy a Mecsekerdőnek öt, mindenki számára elérhető, európai színvonalú kulcsosháza van.
Fotó: A Mi Erdőnk
Az épületet az addig megszerzett tapasztalatok alapján, az elhelyezkedés és az infrastrukturális lehetőségek figyelembevételével alakították ki.
Ugyanakkor új technológiaként napelemes világítást alakítottak ki, így – bár nincsen térerő – a telefonok is feltölthetők. Miközben a vizet a forrásból kell hozni, sparhelten lehet főzni, minden helyiségben külön kályha van, amit a vendég gyújt be. A Réka-kunyhó 10 ággyal plusz 2 pótággyal működik, ehhez jön a közösségi tér, az étkező, és egy jól felszerelt, ám falusi jellegű konyha.
Csönd és nyugalom
Aki békességre vágyik, azt megtalálja a Réka-kunyhó különleges atmoszférájában. A hatalmas jegenyefenyőkkel, bükkökkel körülölelt völgyben körbenézve az ember Erdélyben érzi magát. A csöndnek itt szerves része a patakok csobogása. A csodát azonban ki kell várni. Ha van időnk arra, hogy az urbánus tempóból, a vibráló zajokból, zörejekből, szagoktól telített közegből ki tudjunk lépni, az érzékszerveink kiélesednek, kitisztulnak, és azt is észrevesszük, meghalljuk, ami a város zajában fel sem tűnne. Na, akkor megérkezik a csoda.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
Mire ezekkel végzel, már dél van. Otthon ezek gombnyomásra mennek. Átértékelődnek a teendők, itt az ember jobban látja, hogy az életünkhöz szükséges dolgok mennyi időt vesznek el” – figyelmeztetett Varga Jenő, miközben tologathatjuk a sparhelton az edényt kicsit idébb-odébb, ahogy eleink is pontosan tudták, melyik részén hogyan bugyog a fazék.
