„Most is tisztán él bennem a nagypapámmal átélt közös vadkacsavadászat emléke. A víz illata, a fütyülő szárnyak, a hangos hápogás… A tőle kapott hagyatékot édesapám továbbadta, amihez hozzátartozik az a hosszú távú tervezési szemlélet, amit nemcsak az erdészeti szakma követel meg, vállalkozásomban is így alakítjuk a jövőt” – vallja az újdonsült édesapa, akinek kilenc hónapos kisfia már most szorosan fogja magához az apukájától kapott vadászkürtöt.
Attila és Róbert édesapjának, Horváth Károlynak, a Bakonyszentlászlói Erdészet erdőfelügyelőjének Hódosérben elhelyezett emlékköve (műhelyfotó)
Ifj. Horváth Róbert 2000-ben végezte el Sopronban az erdész technikumot, majd 2006-ban vadgazda mérnök lett az egyetemen. Először édesapját követve a Bakonyerdő Zrt. hajdani Ugodi Erdészeténél kapott állást mint beosztott erdész, majd további munkáját 2009-től szintén az állami erdőgazdasághoz tartozó Bakonybéli Erdészetnél folytatta, hét év múlva pedig a Farkasgyepűi Erdészet kerületvezető vadásza lett. Hivatásához hozzátartozik a sebzett vad utánkeresése, amelyben fantasztikus társra lelt (Tölösi-Erdőjáró Álmos) Marci, a hannoveri véreb kutyájában.
„A vérebezés, vagyis a sebzett nagyvad utánkeresése számomra nemcsak hobbi, hanem életforma is. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk kutyámmal a sebzett vad megtalálásáért – avat be a szakmán belüli kutya–ember kapcsolat fontosságába Róbert, majd megjegyzi: Igazából nem volt B terv. Édesapám mindent megmutatott nekem, ami a mai napig táplálhatja bennem a vadászat, a természet iránti szeretetet.”
A vadgazdálkodási munkaköre mellett erdészeti feladatokat is ellát, több erdőgazdálkodónál, például az Ugodi Erdőbirtokosságnál mintegy 800 hektáron szakirányítóként dolgozik. Emellett a Bakonyi Kisbetyár Erdészeti Erdei Iskolában rendszeresen tart foglalkozásokat gyerekeknek a vadászat természetben betöltött szerepéről, a vadászkutyákról és a vadász–eb kapcsolat fontosságáról. Nagyobbik fiát, Kolost ugyan a futball világa elterelte a természettől, profi labdarúgó szeretne lenni, azonban Regő tizenegy évesen már egyedül ül ki a magaslesre nézelődni, és mint mondja, ilyenkor egyáltalán nincs benne félelemérzet, sokkal inkább a nyugalom tölti el. Már most tudja, hogyha felnő, olyan munkát szeretne végezni, mint elődei.
Horváth Ádám, Róbert testvére Körmenden végezte a rendészeti iskolát. Szolgálatait jelenleg a győri készenléti rendőrségnél látja el. Úgy fogalmazott, ő a családban a kakukktojás, mert férfiként nem az erdész pályát választotta, mindennek ellenére, ha teheti, valamelyik családtagot elkíséri vadászni, de a vágásjelölésekben is szívesen segít.
„Édesapámra vagyok a legbüszkébb, mert a hivatása egyben a szenvedélye is. Manapság ez igen ritka, pedig úgy gondolom, csak az tud kiváló munkát végezni, aki szereti azt, amit csinál” – mondta édesapja felé fordulva.
De talán még a természethez fűződő kapcsolatuknál is erősebb az egymásra vetett tekintetükben felcsillanó feltétel nélküli szeretet és tisztelet.
Oldalak: 12
