Hartdégen Ákos munkája, a Menedékház a Vértesben című kötet Ankner Béla, a magyar turistamozgalom mára elfeledett alakjának életútját mutatja be, aki a két világháború közötti időszakban maradandó nyomot hagyott a Vértes hegységben, és azon túl is. A könyvet az Országos Erdészeti Egyesület támogatásával az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület adta ki.
A Vértes sűrű erdeiben egykor állt egy menedékház, amely nemcsak falakból és gerendákból épült, hanem közösségi hitből és elszántságból is. E történeten keresztül rajzolódik ki Ankner Béla, született Ockenfusz Árpád Gyula (1896–1977) alakja, aki a 20. századi magyar turistamozgalom egyik különös figurája volt.
Forrás: A Mi Erdőnk
Ankner Béla fiatalkorában sporttehetségével tűnt ki, kerékpárversenyzőként országos sikereket ért el, ám az első világháború és az azt követő forradalmi évek gyökeresen megváltoztatták életét. A politikai viharok után a természet iránti vonzódása új irányba terelte. A túrázás, a közösségi kirándulások és a turistamozgalom szervezése vált hivatásává. Felismerte, hogy a trianoni veszteségek után a megmaradt középhegységek – köztük a Vértes – új szerepet kaphatnak a magyar társadalom életében.
1925-ben alapítója lett a Magyar Munkások Turista Egyesületének, amelynek célja az volt, hogy a természetjárást szélesebb rétegek számára is elérhető élménnyé tegye. Az egyesület tagjai jelzett utakat létesítettek, kirándulásokat szerveztek, és Ankner Béla vezetésével olyan fejlesztéseket valósítottak meg, amelyek addig ismeretlenek voltak a térségben. A legjelentősebb ezek közül a várgesztesi menedékház megépítése volt, amely a gesztesi vár romjai között, társadalmi munkában készült el. Esténként, munka után hordták fel az építőanyagot, sokszor zseblámpák fényénél, pusztán lelkesedésből.
Fennmaradt írásaiban és beszédeiben a túrázást nevelő, közösségformáló erőként értelmezte. Hitte, hogy az erdő testi és lelki megerősödést egyaránt ad, és a közös gyaloglás hidat képez emberek és társadalmi csoportok között.
Életútját azonban megtörték a történelem újabb fordulatai. A második világháború után a megváltozott politikai viszonyok ellehetetlenítették korábbi munkáját, egyesülete megszűnt, őt pedig később letartóztatták. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte, miközben az általa felépített menedékházat időközben lebontották, a várat részben újjáépítették, de turistaszálló funkciója megmaradt. Munkássága így hosszú időre feledésbe merült.
A Várgesztesen élő, lokálpatrióta szerző, Hartdégen Ákos érdeme, hogy ezt az elfeledett életutat újra láthatóvá teszi könyvében. Nemcsak egy ember történetét meséli el, hanem egy korszakét is, amikor a természetjárás közösségteremtő erő volt, és amikor lelkes civilek hittek abban, hogy munkájuk túlmutat saját idejükön. A Menedékház a Vértesben olvasása közben a Vértes erdei nem puszta díszletként jelennek meg, hanem csendes tanúiként egy eltökélt ember és egy összetartó közösség történetének. A kötet iránt érdeklődni az anknerbela@gmail.com e-mail-címen lehet.
Boglári Zoltán
Vérteserdő Zrt.
