Ezek egyike Szabadszállás, ahol a közelmúltban létrehoztak egy relikviákkal és dokumentumokkal teli gyűjteményt Petőfi Otthona elnevezéssel. Székely Gábor vezetett be Petőfi szabadszállási gyökereinek rejtelmeibe.
Petrovics István feleségével, Hrúz Máriával (mindketten 1791–1849) 1818-ban költözött Aszódról Szabadszállásra, ahol házat (a Laca folyó partján, az Ős-Duna árterületén) és szérűskerteket vásárolt, majd 1819-ben polgársági jogot, redemptus (megváltott paraszt – szabad kun, aki csak a királynak tartozott katonák biztosításával) címet kapott, és gazdálkodó, valamint hentesmester lett. Később, 1821–1824 között Kiskőrösön volt székbérlő, emiatt is tudja magáénak Kiskőrös Petőfi Sándor születését, azonban a szabadszállási szájhagyomány egyértelműen ehhez a városhoz köti, mert csak ott volt saját házuk, birtokaik, és ott éltek életvitelszerűen akkoriban.
Amikor 1821-ben József főherceg a királyi udvartartással Budapestről Szabadkára utazván megállt Szabadszálláson, Petrovics István a bandérium egyik lován ülve fogadta a főherceget (Tóth Sándor kutató feljegyzése a helyi jegyzőkönyvek alapján).
Petrovics Istvánnak Szabadszálláson nagybirtokai, legelői voltak, állattartással is foglalkozott, a megnevelt állatokat mészárszékeiben dolgozta fel és értékesítette hentesüzleteiben. A környék több településén voltak bérleményei, valamint egy rövid ideig üzemeltette a közeli Csintovai Csárdát is. A keresztelési anyakönyv szerint 1825-ben biztosan itt, Szabadszálláson született Sándor öccse, ifj. Petrovics István.
A Petrovics család három férfi tagja is szolgálta a hazát az 1848-as szabadságharcban; az édesapa 58 évesen részt vett Jellasics első megfutamításában a pákozdi csatában, mérhetetlen büszkeséggel írt verset róla Sándor 1848 októberében A vén zászlótartó címmel; Sándor fia őrnagyként, István századosként harcoltak a csatákban.
Petrovics István jól menő vállalkozóként többször összetűzésbe került a szabadszállási „kurta székekkel”, azaz saját terményt, állatot engedély nélkül értékesítőkkel, akik nézete szerint rontották az üzletét, emiatt feljelentette őket, és gyakran marakodtak is emiatt. Ezekből eredeztethető Petőfi Falu végén kurta kocsma című verse is.
Oldalak: 12
