Lapszemle

Kis erdők, érdekes történetek, nagyszerű élmények

Győr-Moson-Sopron vármegye erdősültsége (hozzávetőleg 18%) valamivel elmarad az országos átlagtól. Mégis, ha a térképre pillantunk, hamar szembetűnnek a zöldbe öltözött tájak.

Maglócát keletről és nyugatról a Hanság mocsarai határolták az elmúlt századokban. A község határában elterülő fás-dombos terület – mintegy szigetet képezve – sokszor megtelt vízzel. Innen ered a Sziget-erdő elnevezés, mely a két szomszédvár, Barbacs és Maglóca jobbágyainak pereskedésére adott okot. Egy 1742-es feljegyzésben az alábbi történet bontakozik ki: „A két szomszédfalu, Barbacs és Maglóca földesurainak gondot okozott a vízben úszó sziget határainak kijelölése. Így a maglócai jobbágyok a Győr megyei bírósághoz fordultak segítségért és a kialakult helyzet hivatalos felülvizsgálatáért. Kovács Márton rábapatonai tanút is kihallgatták, aki vallotta, hogy már a kuruc háborúk előtt is a maglócaiak használatában volt a terület. Amikor meg nem akarták kaszálni, bérbe adták szomszéd községbelieknek, köztük a barbacsiaknak is. A közös határ kijelölése még sok vitára adott okot a későbbiekben is. 1755-ben herceg Esterházy Antal és Nolbek Ráfáel, mint érdekelt földesurak, teljhatalmú, jogban jártas bizottságokat hoztak létre. A határokat kijelölő döntőbíró Dugovics József és Sopron vármegye képviseletében Hannibál István döntése végül rögzítette a már meglévő határhalmokat.

A régi feljegyzések alapján kilépték a határhalmok távolságát, ahol szükség volt rájuk, ott határkövet helyeztek el, vagy füzet ültettek. A határhalmok déli oldala Barbacs, északi oldala Maglóca felé mutatott.

A birtokos felek jóindulatával létrejött megállapodást a meghatalmazottak aláírták, és pecsétjükkel hitelesítették” – áll a több mint háromszáznyolcvan éves iratban.

Gyertyános, szlavón tölgyes állománya Sziget-erdőben

Gyertyános, szlavón tölgyes állomány a Sziget-erdőben

Illak erdő

Koldusforduló

Koldusforduló

A Kisalföld és a Bakony találkozásánál három – egymással többé-kevésbé párhuzamos – dombvonulatot látunk. Ezek a löszös alapkőzetű területek a szél eróziós munkájának köszönhetik mai formájukat, melyeket az ember előtti időkben egybefüggő erdő borított. Az antropogén hatások itt viszonylag korán megmutatkoztak.

Már a római korban is lakott volt a vidék, így a völgyekben, domblábakon megjelenő települések a környékbeli erdőket – ahogy az lenni szokott – kezdték eltüntetni maguk körül. A terepviszonyok azonban ennek kevésbé kedvezhettek, mert a három domb mindegyikén maradt erdő is.

A legkisebb és legfélreesőbb ezek közül a Pannonhalmától délre található Illak erdő, mely összesen több mint 400 hektár kiterjedésű.

A 12. században lakott település is volt itt (neve valószínűleg innét ered), ám a tatárjárás utáni időktől egyre kevesebb említés található róla, valószínűleg felszámolták.

Forrás: A Mi Erdőnk