Az MMG DIREKT vendégeként Szert – Szabó Dorottya animációs tervezőművészt, illusztrátort, a Torzonborz márka megálmodóját üdvözölhettem a gödöllői stúdióban, akinek munkái olyan nagyszerű gyermekkönyveket színesítenek, mint Gáll Viktória Emese Borsi mesék sorozata vagy Weszely Júlia Zenélő Erdő meséi trilógiája. Az évek során Dorottya neve nagyszerű kezdeményezésekkel forrt egybe, köztük a Budapesti Történeti Múzeum ’A műtárgyak titkos élete – több, mint egy mesekönyv’ projektjével, a Pagony Kiadó és az Erste Bank együttműködésével életre hívott ’Cserebere az erdőben’ című, kisgyermekeknek szóló pénzügyi edukációs könyvvel, továbbá a Puskás-Dallos Boglárkával, Puskás Péterrel és a Tapétagyárral közösen létrehozott Varázslatos mágnestapéta kollekcióval.
Ki voltál először: természetkedvelő vagy művész? Melyikhez fűz erősebb köteléked?
Habár gyerekkorom óta az életem elválaszthatatlan része mindkettő, emlékeim szerint a természethez kezdtem korábban kötődni. A szüleimmel sűrűn jártunk kirándulni, mely alkalmak során édesapám sok mindent tanított nekem az élővilágról.
A környezettel való kapcsolatom felnőtt koromra sem lazult: amikor csak tehetem a szabadban, a friss levegőn töltöm az időm. A közelmúltban vettünk egy kis nyaralót Heves vármegyében, ahová rendszeresen ’ elmenekülünk’ a családommal a főváros zaja elől. Formálisan régóta támogatója vagyok a Magyar Madártani Egyesületnek, rendszeresen vásárolok tőlük például jelvényeket, amiket utána a becsomagolok a vevőimnek a saját termékeim mellé ajándékként.
Fotó: Pexels
Két csodás gyermek édesanyja vagy. Mit látsz, napjaink digitális tér uralta világában milyen jelentősége van akár az ő akár a kortársaik életében annak, hogy papír-alapon, szöveges formában, statikus képekkel kísérve találkoznak a mesékkel és nem – csak – a gyorsan mozgó, villódzó képernyőkön keresztül?
Ez egy érdekes kérdéskör. Először is a saját életemre levetítve azt tudom mondani, hogy a legkedvesebb gyerekkori élményeim közé tartozik az, amikor a kezembe vehettem Lázár Ervin könyveit, majd Réber László egyszerű, kedves, de a maguk nemében zseniális rajzai nyomán belemerülhettem történetbe és elengedhettem a fantáziámat. Az igények azóta sokat változtak, az én illusztrációim is már lényegesen részletgazdagabbak, ennélfogva nehezebb továbbgondolni őket, de még így is sokkal jól fejlesztik a képzelőerőt.
Megjegyzem, edukációs szempontból azért lehetnek hasznosak olyan esetben például, hogyha egy konkrét fajról – mondjuk egy jégmadárról – szól a mese és van egy realisztikus ábrázolás róla, akkor ha a valóságban is találkoznak vele, fel fogják tudni ismerni.
Oldalak: 12
