Lapszemle

„Misztikus labirint” a tamási Likas-hegy oldalában

A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Tamási Erdészetének területén, Tamási határának déli részén, az Esterházyak egykori híres vadaskertjének közelében található a Likas-hegy.

Kospa temploma

De vajon kik, mikor és miért létesítették e furcsa járatrendszert? A megoldáshoz a környék régészeti emlékeit kell vallatóra fogni. Már a régi leírások is többször említették, hogy

a Likas-heggyel szemközt fekvő dombon középkori templom romjai láthatók – ez a török hódoltság kezdetén elpusztult Kospa falu temploma volt.

A település nevét Kosba alakban egy erdőrész és egy máig művelt szőlőhegy neve is őrzi. A templom alatti völgyben feküdt a középkori falu, amelynek területe a környéken végzett régészeti terepbejárások eredményei alapján egészen a löszjárat előtti teraszig kiterjedt.

A löszjárat belseje, 1993

A löszjárat belseje, 1993

Mivel a löszjárat belsejébe annak állapota miatt már nem lehet bejutni, létesítésének korát csak áttételesen tudjuk megállapítani. Könnyen belátható, hogy ha a terasz területén keltező értékű leleteket találunk, akkor a löszjáratnak a legrégibb leletnél korábbinak kell lennie, hiszen csak akkor hagyhattak el bármit is a teraszon, miután az már létrejött a kitermelt földből.

Középkori leletek

A teraszról számos középkori régészeti leletet gyűjtöttünk be: középkori pénzérméket, viseleti elemeket és használati tárgyakat. Ezek közül a legfontosabbak a pénzek: a begyűjtött érmék alapján a teraszt a 13. század második felében már biztosan használták, tehát a löszjáratnak már ennél korábban léteznie kellett.

A leletek közül kiemelkedik egy mívesen kidolgozott, a 13-14. század fordulójára keltezhető, bronzból öntött Krisztus-test, amelyet valaha keresztre szegecselve használtak.

Említésre érdemes, hogy a löszüreg belsejéből is ismerünk leleteket: két – tág határok közé datálható – vas nyílhegyet még az 1990-es években találtak benne.

Leletek a löszjárat bejárata előtti teraszról

Leletek a löszjárat bejárata előtti teraszról

A keltezés révén a löszüreg funkciójához is közelebb juthatunk. Mivel a járat a középkori Kospa falu szélén fekszik, eredetileg nagyobb méretű borospince lehetett. Később, háborús időkben, eredeti funkcióját elvesztve búvólyuknak használhatták Ez bizonyára a 16. század közepe után következett be, amikor beköszöntött a török hódoltság és Kospa is elnéptelenedett.

A gazdátlanul maradt egykori löszpince rövidebb ideig valóban menedékhelyül szolgálhatott egy kisebb közösségnek, az említett bronzkorpusz alapján pedig az is elképzelhető, hogy a török kiűzése után remeték (azt követően pedig a társadalmon kívül élők: rablók és bujdosók) is meghúzódhattak benne.

K. Németh András
Fotók: Máté Gábor, Retkes Tamás, Táczi Tamás

Forrás: A Mi Erdőnk