A tanulmány a vaddisznótetemek ragadozók általi területen való szétszórása mellett betekintést nyújtott a dögevők viselkedésébe is. Az eredmények azt mutatták, hogy a dögevők, elsősorban a vörös rókák, nem fogyasztották el teljesen a tetemeket a helyszínen, hanem szétszórták azokat a területen. A szórási távolságot a tetemek mérete befolyásolta, ami nagyobb távolságot eredményezett a könnyebb tetemek (végtagok) esetében. Azonban a nehezebb tetemek gyakrabban lettek szétszórva.
Ezen kívül a vizsgálat arra is fényt derített, hogy a dögevő emlősök sűrűbb aljnövényzetbe, míg a madarak a lombkoronába helyezték a tetemeket. A dúsabb vegetációba történő dögszórás célja lehet, hogy a ragadozó megvédje az élelmet a versenytársaktól, más ragadozóktól vagy az emberi zavarástól, illetve későbbi élelemként szolgáljon. Az a megfigyelt minta, hogy a dögöket dúsabb vegetációba rejtik a ragadozók, összhangban van korábbi kutatásokkal, amelyek szerint a rókák az erdős területeken keresnek menedéket a dögök keresése közben. Az aljnövényzet sűrűsége a szórási helyeken, a negyedik szórási esemény után ismét csökkent, valószínűleg azért, mert a dögök tömege az idő múlásával csökkent, és a szórási helyek távolodtak az eredeti elhelyezési ponttól. Ez arra is vezethetett, hogy a dögöt kereső állatok kevésbé hajlottak arra, hogy elrejtsék az ételt.
A téli időszak ebből a szempontból elősegítette a hiteles vizsgálat elvégzését, nagyobb eséllyel keresték fel a dögöt az állatok, lassabban bomlott a test, kisebb volt a takarás, az aljnövényzet, így jobban nyomon lehetett követni a szórási távolságokat.
A vizsgált területen a dögevők 80 százaléka róka volt
Az országos főállatorvos által elrendelt mentesítési terv szerint a 2024/25. vadászati év végére az egész ország területére vonatkozóan el kell érni a 0,5 egyed/100 hektár vaddisznósűrűséget. Ezen cél elérése érdekében a vadgazdálkodási ágazat állami kártalanításban részesül minden diagnosztikai céllal elejtett vaddisznó után. A leírt tanulmány eredményeinek tükrében érdemes lenne a vadászati hatóságok, vagy az Országos Vadgazdálkodási Tanács részéről megfontolni, hogy a vadászatra jogosultakat ösztönözze a vörös róka elejtésére (hívhatjuk kártalanításnak is), mely immár nem csupán az apróvad-gazdálkodás szempontjából, esetleg a veszettség terjesztésének megelőzése okán lényeges, hanem az afrikai sertéspestis terjedésének visszaszorítása miatt is.
Oldalak: 12
