A veszprémi Pannon Egyetemen ezt vizsgálják a Bakonyerdő Zrt. kezelésében lévő, Farkasgyepű melletti gyertyános-bükkös erdőt is bevonva a kutatásaikba.
Az egyetem Viselkedésökológiai Kutatócsoportjának tagjaival városi és természetes erdei élőhelyen költő széncinege(Parus major)-populációkat követünk nyomon a fészkelési időszakban mesterséges odútelepeken, és vizsgáljuk a felnövekvő fiókák hőtűrését, hővezetéshez szükséges tulajdonságait, valamint a fészekaljak által tapasztalt hőmérsékleteket.
Fotó: Gombási Árpád
A széncinege odúköltő énekesmadár, mely éppúgy él erdőkben, mint zavart városi területeken, és szívesen foglalja el a mesterséges madárodúkat. Általában elég helyhű, nem vonuló faj. Mindezek alapján kiváló modellfaj az erdei és városi populációk közötti különbségek vizsgálatához.
Erdőben és a városokban
Mesterséges madárodú a farkasgyepűi erdei helyszínen
A madarak szaporodási időszakában, mely március közepétől július közepéig tart, rendszeresen ellenőrizzük az odúkat, feljegyezzük a tojásrakás, a fiókakelés és kirepülés idejét, a lerakott tojások, valamint a kikelt és kirepült fiókák számát.
Az erdőben az odúkat a széncinege mellett még kék cinegék (Cyanistes caeruleus), örvös légykapók (Ficedula albicollis), valamint csuszkák is (Sitta europea) elfoglalják. Ebben az évben az erdei helyszínen az odúkban összesen 69 széncinege, 14 örvös légykapó, 5 kék cinege és egy csuszka költését figyeltük meg.
A városi populáció Veszprémben található. 2013 óta különböző parkokban, tereken, egyetemi campusokon és egy temetőben összesen 115 madárodú áll a madarak rendelkezésére. Ott 68 széncinege, 2 barátcinege (Parus palustris) és egy kék cinege költését követtük nyomon az idén.
Oldalak: 12
