Sok csoportban élő állat képes tanulni a társaitól. A széncinkék esetében azonban már az 1920-as években felmerült ennek lehetősége. Angliában ugyanis egy furcsa viselkedési forma terjedt el: a leleményes madarak közül egy felfedezte, hogy a házak elé lerakott, alumínium fóliával lezárt tejesüvegeket könnyedén ki tudják nyitni.
Illusztráció
Fotó: Georg Wietschorke, Pixabay
Vélhetően nem arról volt szó, hogy ennyi állatnak egyszerre jutott eszébe megcsipkedni a tejesüvegek tetejét. A kutatók szerint ez volt az első bizonyíték, hogy képesek egymástól új viselkedési formát tanulni.
2015-ben az Oxfordi Egyetem egy kísérletet állított be egy angliai erdőben. Ez megmutatta, hogy képesek élelemhez jutni a széncinkék úgy, hogy egymást megfigyelve nyitották ki a trükkös dobozokat – írja a Phys.org.
„A szociális tanulás egy remek lehetőség arra, hogy biztonságosan fedezzenek fel új vizeket” – mondta Michael Chimento, aki a mostani tanulmány egyik szerzője volt a Max Planck Intézet állati viselkedést kutató részlegének (MPI-AB) posztdoktori kutatójaként.
Chimento, aki jelenleg a Konstanzi Egyetem viselkedéskutatója elmondta, hogy
A legújabb kísérlethez olyan automatizált etetőket használtak, melyeknél a madarak valamilyen feladat teljesítése során juthattak élelemhez. A széncinkéket a vadonból fogták be, és több csoportra osztva helyezték el őket. Minden csapatba bekerült egy olyan példány, mely képes volt az etetők használatra. Egyes csoportokban ehhez egy ajtót jobbra, míg másokban balra kellett húzni, hogy táplálékhoz jussanak.
Jobbos és balos etetők: mit választanak a széncinkék?
Illusztráció
Fotó: Ruiterlijk, Pixabay
Miután az összes cinke-csapat biztosan megtanulta használni a maga etetőjét, mindenhonnan 1-1 madarat áthelyeztek: a jobbos madarakat balos csapatba, és fordítva. A kutatók az etetőket úgy módosították, hogy akár jobbra, akár balra húzták az állatok az ajtót, mindig legyen mögötte élelem. Azonban a „hazaiak” irányába húzva nagyobb volt a jutalom.
Az eredmények pedig önmagáért beszélnek: az új helyzetbe került széncinkék nemcsak kifigyelték, hogy az új csapatuk tagjai másik irányba húzzák az ajtót.
Azonban a viselkedés kiváltásában kulcsfontosságú volt a környezet megváltozása. A különböző cinkecsoportok kifutójában ugyanis eltérő volt a növényzet. Azokban az esetekben, amikor az áthelyezett cinkék ugyanolyan berendezésű kifutókba kerültek, kisebb eséllyel mutatkozott meg a szociális tanulás: mindössze 25 százalékuk alkalmazta a helyiek által használt új irányt az első próbálkozásnál.
„Nem biztos, hogy nem figyelték meg a helyieket, de sokkal hosszabb időre volt szükségük, hogy a nagyobb jutalommal járó módszerre váltsanak. Az analízisünk szerint ennek oka, hogy kevéssé hatottak rájuk a helyiek” – mondta Chimento.
