Lapszemle

Objektív célkeresztjében

Blaumann Ödön nevét minden vadász ismeri. A vadfotós felvételeit hazai és nemzetközi szaklapok címlapjain, vadász évkönyvekben, nagyvadvadászatokat bemutató filmkockákon, könyveiben láthatjuk, bemutatva az erdei élővilág sokszínűségét.

Más természetfotósokkal, -filmesekkel ellentétben kizárólag vadfajokat kap lencsevégre, és vadászatokat megörökítő mozgóképfelvételein is a vad, a lövés és a találat van a középpontban, vadászok, hajtók csak nagy ritkán láthatók filmjeiben. A külföldön már ismert vadfotós-kifejezést ő hozta be a 2000-es évek legelején a magyar vadászköztudatba, mert munkásságára nem tartja helytállónak a természetfotós-kifejezést.

blauman ödön

Fotó: Csatlós Norbert

„Tudatos döntés volt, hogy kizárólag vaddal foglalkozom. Az öt hazai nagyvadfajt fotózom a legszívesebben, és mindig arra törekszem, hogy megörökítsem azokat a pillanatokat, amiket az ember csak szerencsével láthat. Az őzbakok vagy szarvasbikák közötti viaskodás éppúgy felejthetetlen élmény, mint egy vizes árkon átváltó őz partra érés után, amint lerázza magáról a vizet.

Minden vadnak megvan a maga különlegessége. Legyen az szarv-, agancsforma, -gyöngyözöttség, színváltozatok stb., ennek a sokrétűségnek a megörökítése tart lázban a mai napig”

– meséli Blaumann Ödön, aki vadászlázát élesztette fel a fényképezéssel.

Vértesacsán nevelkedve rendszeresen járta a faluban lakó gyerekekkel a környező erdőt, és tízéves volt, mikor szüleivel elment a Budapesten rendezett 1971-es Vadászati Világkiállításra. Ott döntötte el, hogy vadász lesz. Ez irányú tanulmányait Csongrádon a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában végezte, és 17 évesen már a VADEX Váli Kerületénél dolgozott időszakos munkásként.

„Az erdészetnél 1978-ban vadaskertet telepítettek, az ott zajló munkában segédkeztem. Később a kerületvezető vadász munkáját támogattam, és elsősorban külföldieket és a hazai politikai elitet vadásztattam. 1987-től a Fehérvárcsurgói Kerület vezetője lettem, ahol szintén vadgazdálkodási feladatok hárultak rám. Tizenöt évet dolgoztam a szakmában, mígnem 1993-ban úgy döntöttem, végérvényesen otthagyom a pályát. A vadászév főidényében, a szeptembertől február végéig tartó folyamatos, hajnaltól késő estig tartó vadásztatásba, a vendég igényeinek teljes mértékű kiszolgálásába már nem leltem örömömet, és azzal kellett szembesülnöm, hogy kiégtem. Már saját vadászataimat sem élveztem, elmúlt a vadászláz és a vadászatot korábban körülölelő szenvedélyem, ezért úgy döntöttem, végérvényesen felhagyok a vadászattal.”

Egy nagy váltással diszkót nyitott Székesfehérvár belvárosában; hétvégente három-négyszázan buliztak a szórakozóhelyen.

Hat évig élt éjszakai életet, mígnem újból felülkerekedett benne a vad és természet iránti szeretete. Puska helyett azonban fényképezőgépet ragadott, hogy saját szórakoztatására megörökítse az erdőben töltött pillanatait.

Eleinte egy orosz fotópuskával járta az erdőt, majd az évek során folyamatosan fejlesztette eszközparkját. A ma is használt négyszeres fényerejű Nikon 600-as gépet 2000-ben vásárolta.

Fotó: Blaumann Ödön

Fotó: Blaumann Ödön

Forrás: A Mi Erdőnk