Más természetfotósokkal, -filmesekkel ellentétben kizárólag vadfajokat kap lencsevégre, és vadászatokat megörökítő mozgóképfelvételein is a vad, a lövés és a találat van a középpontban, vadászok, hajtók csak nagy ritkán láthatók filmjeiben. A külföldön már ismert vadfotós-kifejezést ő hozta be a 2000-es évek legelején a magyar vadászköztudatba, mert munkásságára nem tartja helytállónak a természetfotós-kifejezést.
„Tudatos döntés volt, hogy kizárólag vaddal foglalkozom. Az öt hazai nagyvadfajt fotózom a legszívesebben, és mindig arra törekszem, hogy megörökítsem azokat a pillanatokat, amiket az ember csak szerencsével láthat. Az őzbakok vagy szarvasbikák közötti viaskodás éppúgy felejthetetlen élmény, mint egy vizes árkon átváltó őz partra érés után, amint lerázza magáról a vizet.
– meséli Blaumann Ödön, aki vadászlázát élesztette fel a fényképezéssel.
Vértesacsán nevelkedve rendszeresen járta a faluban lakó gyerekekkel a környező erdőt, és tízéves volt, mikor szüleivel elment a Budapesten rendezett 1971-es Vadászati Világkiállításra. Ott döntötte el, hogy vadász lesz. Ez irányú tanulmányait Csongrádon a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában végezte, és 17 évesen már a VADEX Váli Kerületénél dolgozott időszakos munkásként.
„Az erdészetnél 1978-ban vadaskertet telepítettek, az ott zajló munkában segédkeztem. Később a kerületvezető vadász munkáját támogattam, és elsősorban külföldieket és a hazai politikai elitet vadásztattam. 1987-től a Fehérvárcsurgói Kerület vezetője lettem, ahol szintén vadgazdálkodási feladatok hárultak rám. Tizenöt évet dolgoztam a szakmában, mígnem 1993-ban úgy döntöttem, végérvényesen otthagyom a pályát. A vadászév főidényében, a szeptembertől február végéig tartó folyamatos, hajnaltól késő estig tartó vadásztatásba, a vendég igényeinek teljes mértékű kiszolgálásába már nem leltem örömömet, és azzal kellett szembesülnöm, hogy kiégtem. Már saját vadászataimat sem élveztem, elmúlt a vadászláz és a vadászatot korábban körülölelő szenvedélyem, ezért úgy döntöttem, végérvényesen felhagyok a vadászattal.”
Egy nagy váltással diszkót nyitott Székesfehérvár belvárosában; hétvégente három-négyszázan buliztak a szórakozóhelyen.
Eleinte egy orosz fotópuskával járta az erdőt, majd az évek során folyamatosan fejlesztette eszközparkját. A ma is használt négyszeres fényerejű Nikon 600-as gépet 2000-ben vásárolta.
Oldalak: 12