„A természettel kapcsolatos egyik első meghatározó élményem egy szalafői szeptember délután volt, amikor kutyás tréningen vettem részt, miközben meghallottam egy furcsa hangot az erdőből. Azóta számtalan bőgést éltem meg fényképezőgéppel a kezemben, de az az őrségi délután volt az oka, amiért fotózni kezdtem. Először csak megfigyelőként jártam a TAEG Zrt. Síkvidéki Erdészetének területére, majd vettem egy fényképezőgépet, és sok tanulásba, tapasztalatba tellett, mire az első jó képek megszülettek.
A természet nyugodtságot csempész az ember életébe. Szerintem a zöld környezet az ember igazi élőhelye, ezért is költöztem ki az erdő közepébe. A természetfotózással az élővilág iránti tiszteletem is elmélyült. Nemcsak én gondolkodom így, hanem a párom és a családom is. Valamint az az erdész kollektíva, akik lehetővé teszik, hogy hódolhassak szenvedélyemnek. Már egy évtizede, hogy fotókkal és kutyás bemutatókkal én is tudom viszonozni a korábban kapott segítséget. Köszönhetően az erdőgazdaság munkatársainak, különleges helyekre juthatok el és dolgozhatok a vadászkutyákkal, akiket európai szinten a legjobbak közé sorolnak. Részt veszek az erdei iskolai foglalkozásokon, sok gyereknek és felnőttnek oktatom a kutya szeretetét.
Különleges beállításokkal kísérleteztem, kíváncsi voltam, mennyire lesz gazdag egy hátsó megvilágítású felvétel. Augusztus végén rendszeren jártam ki azzal a céllal, hogy megfigyeljem a vadmozgást és keressem azt a helyszínt, beállítást, amellyel a naplementében megörökíthetem egy rudli sziluettjét.
Sem a tarvadnak, sem a bikának nem volt mehetnékje, megmutatták magukat, mintha azt éreztették volna, hogy ez az alkonyat a miénk. Amint rögzítettem a pillanatot, nem zavartam őket tovább. Különleges élmény volt, még távolabbról is úgy éreztem, mintha én is részese lettem volna a csapatnak.”