Az ország tetején, a Mátrában járva, a Kékestető csúcsa alatti északi oldalon találjuk azt az évszázadok óta érintetlen ősbükköst, amely Magyarország erdőrezervátum-hálózata részeként teret ad a természetes erdődinamikai folyamatok szinte zavartalan érvényesülésének.
Látkép az erdőrezervátumból
A Kékestetői Erdőrezervátumban az élőlények folyamatos versengésben vannak egymással. A növények ádáz küzdelmet vívnak a fényért, a növőtérért, a vízért, tápanyagért, és bizony az alsó szintben élők gyakran elpusztulnak. Ám furcsa módon éppen az állományt alkotó egyedek folyamatos viszályának, az erdődinamikának az eredményeként alkot annyira stabil és a kedvezőtlen környezeti hatásoknak ellenálló egységet az ökoszisztéma. A buja sokszínűségben a természetes folyamatok háborítatlan sodródását talán csak a kelleténél valamivel nagyobb mértékű nagyvadállomány, illetve a környezeti tényezők egyre gyorsuló változása befolyásolja.
Buja növény- és gazdag állatvilág jellemzi
Károlyi vadászbirtok
A történelmi előzményekben kereshetjük a terület érintetlenségét. A Kékes északi oldalának meredek letörése a letűnt korok tájhasználói számára szinte elérhetetlen volt, és nem megfelelő feltártsága miatt nem kerülhetett sor a faanyag kitermelésére és elszállítására.
A Kékes bükkösei csak a 18. században, a hamuzsírtermelés révén kerültek emberi kezelés alá, azonban vélhetően ez a tevékenység nem érintette a rezervátum magterületét.
A rezervátumnak kijelölt terület és környezete az első világháború előtt a Károlyi-család birtoka lett, ők Parád községhatár erdőterületeinek ezen részét kizárólag vadászerdőként használták, erdőgazdálkodást nem folytattak benne.
Oldalak: 12
