Illusztráció
A Bakony és a Kisalföld találkozásánál, a Somló-hegy lábától nem messze, Ajka-Bakonygyepes és Devecser városa között található Széki-tavon csónakból horgászott Bányai Péter. A Pó folyón ismert módszert alkalmazta: az olaszországi horgászok a csalihalat a csónak alá engedik, és lassan elindulnak „fölötte”, abban bízva, hogy az elhúzott csalira rá vág a harcsa. Zsinórcsévéléssel vontatta a damilt, majd a harmadik tekerésre egy hatalmas ütést érzett, amire azonnal reagálva bevágott. A kőkemény fárasztás bő fél óráig tartott – adott interjút a horgász korábban a Sokszínű Vidéknek.
Péter tisztában volt azzal, hogy egyedül nem lesz képes a csónakba emelni a hatalmas halat, legfeljebb egy sekély partszakaszon sikerülhet kihúznia a vízből. A horgász a csónakját óvatosan a part felé kormányozta, a halat így a sekélyebb vízhez terelte, majd kikötött, és a partról folytatta a fárasztást. Eközben riasztotta horgászbarátait, hogy segítsenek neki a halat kivenni a vízből.
A szürke harcsa az édesvízi halak egyik, ha nem a legnagyobbra növő képviselője, a folyókban élő legidősebb példányok hossza jóval meghaladhatja a két métert. A magyarországi harcsarekordot (eddig) Kovács Gábor tartja/tartotta, aki a Töröcskei-tóból 2010-ben akasztott meg egy 230 centiméter hosszú, 113 kilós harcsát.
A Széki-tóból Bányai Péter által kiemelt harcsa tömege még ezt is jócskán túlszárnyalta.
Mint Bányai Péter mondta, esze ágában sem volt a halat megtartani, amint lehetett, visszaengedte a vízbe, hogy más is átélhesse ezt a fantasztikus élményt, mint amit ő.
