Kicsit közelebbről szemügyre véve pedig szépségükre, sokféleségükre is rácsodálkozhatunk.
Korábban a növények közé sorolták a zuzmókat, külön törzset alkottak. Változást az 1981-ben rendezett XIII. Nemzetközi Botanikai Kongresszus hozott, ahol a lichenológusok, vagyis
Fotó: Szabó-Simon Bernadett
Ez az együttélés mindkét fél számára előnyös: a gombák alkotják a zuzmó vázát, rögzítik az aljzathoz és veszik fel a környezetükből a vizet és az abban oldott ásványi anyagokat, amiket az algák vagy baktériumok alakítanak szerves anyagokká. Olyan ősi ez az együttélés, hogy a zuzmót alkotó gombák legtöbbje szabadon nem is fordul elő a természetben.
Szinte bárhol
Megjelenésük meglepően változatos. Színük a zöldestől a szürkéig, a sárgától a vörösig, fehértől a barnáig terjed. Formaviláguk is rendkívül gazdag. Növekedésük szerint három csoportba oszthatók. A kéregtelepű zuzmók egész felületükkel tapadnak az aljzathoz, ami elsősorban valamilyen kőzet. A leveles, más néven lombos zuzmók telepe lazán fekszik a felületen, általában fás növények kérgén, melyről könnyen leválaszthatók. A bokros zuzmók kicsi bokorhoz hasonlítanak, és nem is rögzülnek mindig az aljzathoz.
Ál-tölgyfazuzmó (Pseudevernia prunastri)
Fotó: Dr. Sinigla Mónia
Elterjedésük is nagyon széles körű: a sivatagoktól a sarkvidékig szinte bárhol, a magashegységekben is előfordulnak, de vannak vízben élő zuzmók, sőt talajlakók is. Megjelenhetnek fák kérgén, trópusi fák levelén, épületek falain, járdaszegélyen, háztetők cserepein. A kertekben a gyümölcsfák kérgén kapaszkodva nagy riadalmat okoznak a gazdáknak, de nem kell tőlük tartani, a fa kérgét csak aljzatként használják, nincsenek szívógyökereik, nem élősködnek.
