A buja zöld, tápláló növényzet helyett elsárgult, sárba taposott levelek. A puha avarba hullott, ínycsiklandozó makk és a patak éltető csobogó vize már csak jégbe zárt emlék. Az erdei állatok didergő lélekkel keresik a táplálékot sárban, fagyban, hó alatt, de mivel nagyon leleményesek, és a vadgazdálkodók is etetik őket, nem maradnak éhesek.
Fotó: Szerencsi Gábor
A kis cinegék, daloló rigók és színes pintyek lágy szárú növények magjai és a fákon, bokrokon fennmaradt gyümölcsök után kutatnak. A ragadozók, dögevő madarak pedig fokozottan figyelnek, hogy a hó, fagy birodalmában is kiszúrják áldozatukat.
A télen időnként felébredő mókusok az elraktározott eleséget eszik
Fotó: Virág Vivien
A vadon élő állatok egy része különleges megoldást választ. Néhány emlős hosszú téli álmot alszik, de néha-néha felébredhetnek, hogy a felhalmozott eleségraktárukból táplálkozzanak, például a mókusok. Némely faj – köztük a sün – pedig egyszerűen hibernálja magát, minimálisra csökkentve életfunkcióit.
A sűrű bokrok közül előbújva szívesen csemegéznek vadgyümölcsöt vagy földből kitúrt férget, gyökeret, makkot, de a legfinomabb falatot mégis a bükk- és tölgyfák friss hajtásai, rügyei jelentik számukra. Az erdőgazdálkodó szemszögéből nézve ez nem olyan idillikus. Magyarországon magas számban élnek növényevő nagyvadfajok, és a vaddisznók, szarvasok, őzek, muflonok igen nagy károkat tudnak okozni a felnövekvő erdőben, ha jó étvággyal megdézsmálják a természetes újulatot biztosító makkot és a kis csemeték rügyeit.
