A Hortobágy folyón álló fahíd helyére az 1830-as években építették a közismert Kilenclyukú hidat. A 167 m hosszú építmény fontos útvonala volt a debreceni marhakereskedőknek, akik ezen keresztül hajtották csordáikat Szolnok felé a tiszai árvizek idején.
Ezeket az ősi génállománnyal rendelkező lovakat nézve olyan érzése támad az embernek, mintha csak a barlangrajzok elevenedtek volna meg.
A Hortobágy el sem képzelhető számunkra a gémeskutak nélkül
A Zám-puszta nevű 10 km hosszú, 300 hektáros terület a Hortobágy egyik legjelentősebb madárvonulási területe. Az utóbbi években a darvak ősszel egyre nagyobb számban töltik az éjszakákat a mocsarakban. Érdekessége, hogy ezt a mocsárrendszert egy 1998–99-ben elvégzett helyreállító program eredményezte, melynek az volt a célja, hogy megpróbálják modellezni a Tisza szabályozását megelőző állapotokat. Ennek következtében találhatók meg az átmenetileg vízborítás alatt álló mocsaras részek is.
Ezeket a munkálatokat a Tisza szabályozásakor már kialakított tölcsér alakú töltések tették lehetővé. Itt rengeteg védett és fokozottan védett madárfaj találja meg a fészkelő- és táplálkozóhelyét, valamint vonuláskor kedvelt pihenőhelyét. Ezeken az úgynevezett vegyes gémtelepeken gyülekezik többek között a szürke gém, a vörös gém, a bakcsó és a kis kárókatona is.
A bakcsó sokfelé megtalálható nálunk a vizes élőhelyeken
