A csatornába a tiszafüred-örvényi vízkivételi mű a folyómeder mélyéből szivattyúzza fel a vizet, amely mindig tartalmaz valamennyi üledéket, és vannak benne apró halak is – írja a Magyar Haltani Társaság a weboldalán. Ám télen nincs igény öntözővízre, így utánpótlás hiányában a csatorna kezdeti szakasza szárazzá válik. A szivattyúház közelében kialakított csendesítőmedence azonban mélyebb, s a benne visszamaradó vízben mindig nagy számban vannak halak. Mivel a medence vizének nagy része egy nyitható csövön át lecsapolható, a maradékvízben összezsúfolódott halak hálóval könnyen kifoghatók és a Tiszába vagy a tározótérbe visszatelepítve megmenthetők.
Illusztráció
A „zsákmányból” 15 őshonos fajnak 461 példányát helyezték vissza a Tisza-tóba. Az idegenhonos halak szabadon engedését jogszabály is tiltja, így azokat madáreleségként a helyszínen hagyták. A horgászati szempontból figyelmet érdemlő őshonos fajok közül a csalihalként jelentős küsz mellett jelentősnek mutatkozott a bodorka, a balin, a karikakeszeg és az erősebben áramló vizet kedvelő bagolykeszeg aránya. Kisebb számban került elő a paduc, a dévér-, a lapos- és a szilvaorrú keszeg, de a süllőnek és a kősüllőnek is sikerült kimenteni néhány példányát.
A védett magyarországi halfajok közül a halványfoltú küllő volt a leggyakoribb, három selymes durbincs is akadt, és
Végül pedig még egy fokozottan védett, 100 ezer forint természeti értékű magyar bucót is sikerült megmenteni a pusztulástól. A szakemberek a 2013. évi halgazdálkodási és halvédelmi törvény 1. melléklete alapján kiszámolták az előkerült őshonos halak halgazdálkodási értékét is, és meglepően nagy számot kaptak.
