Ma már gyakran mesterségesen kell őket segíteni (tudatos gazdálkodással), holott ezek a természetes vagy természetszerű erdők alapvető elemei. Az úgynevezett habitatfák (élőhelyfák) olyan élő vagy elhalt faegyedek, amelyek környezetükben lévő társaikhoz képest minőségileg és mennyiségileg is más/több mikroélőhelyet biztosítanak különböző élőlények számára, ezzel megteremtve egy magasabb szintű helyi biodiverzitás feltételeit. A holtfákhoz és habitat-fákhoz kötődik például két fontos közösségi jelentőségű faj, a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), ugyanis lárváik azokban fejlődnek ki.
A patak menti égerligetek Natura 2000 élőhelyek, melyek feltűnő kétéltűje a foltos szalamandra (Salamandra salmandra)
Hasonlóan jó hatást érhetünk el mesterséges vizes élőhelyek kialakításával, ahol az állatok inni tudnak, de egyes ritka békafajok, mint a sárgahasú unka (Bombina variegata) is ilyen kisebb, sokszor csak pocsolyának tűnő helyeken élnek. A költőhelyek céljára mesterséges madárodúkat vagy akár denevérodúkat is ki lehet alakítani. Az őshonos fajokból (tölgyek, bükk, gyertyán) álló állományok fenntartása érdekében például a Soproni-hegységben gazdálkodó Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. is jelentős figyelmet (és anyagiakat) fordít az inváziós (idegenhonos) növényfajok visszaszorítására. Az erdőkben talán a legnagyobb gondot manapság a bálványfa (Ailanthus altissima) okozza, rohamos terjedésével sok helyen kiszorítja a természetes fafajok fiatal csemetéit.
A Soproni-hegység Natura 2000-es területének egyik jelölő faja, a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo)
A gyepterületek fennmaradásához a területhasználat különféle módjainak együttes megvalósítása szükséges. Sok esetben a szárzúzás helyett a kaszálás a helyes gazdálkodási mód. Erre például a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. egy alternáló kaszát használ, mert az kíméletesen karbantartja a gyepeket (fontos a vadriasztó lánccal végzett madárbarát kaszálás és a búvósávok meghagyása, ahol nincs kaszálás). Ezeket a területeket égetés, műtrágyázás és totális vegyszerezés nélkül kell gondozni, hacsak erre nincs feltétlenül szükség. A gyepeken is az egyik legfontosabb feladat az inváziós növények (aranyvessző, selyemkóró) és a cserjésedés visszaszorítása, hiszen ezek túlzott térfoglalása és záródása esetén a gyep eltűnik.
A vizes élőhelyek és nádasok fenntartása érdekében a vízgazdálkodás és nádgazdálkodás stratégiai jelentőségű, gyakorlati megvalósítása (vízszabályozás, nádaratás stb.) érdemben befolyásolja az élőhelyeket, például a Fertő tó környékét.
Ezeket a felméréseket jellemzően a területek természetvédelmi kezelői végzik (általában a nemzeti parkok), majd az adatokat országosan összesítik. Napjainkban a természet egyre nagyobb ellensége a globalizáció (ez felel az inváziós fajok felgyorsult behurcolásáért) és a klímaváltozás (ez okozza számos bennszülött faj eltűnését), melyeket már életünk minden területén egyre erősebben érzékelünk. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük a környezettudatos gazdálkodás lehetőségeit, melyek szebbé és jobbá teszik világunkat.
Dr. Folcz Ádám, Kis Enikő
TAEG Zrt.
Oldalak: 12
