Jelenleg is működik a Kuvasz-Őr program, és ebben milyen feltételekkel vehetnek részt a gazdák?
– Ez a program kifejezetten azokat a gazdálkodókat célozza, akik farkas-járta területen tartanak haszonállatot. Egy előzetes környezettanulmány után azok az állattartók, akik megfelelnek a tartási körülményeknek, törzskönyvezett kuvaszkölyköket kapnak egyéves szerződéssel, ami ha lejár, akkor a kutya az állattartó gazda tulajdonába kerül.
Védelmi program jóvoltából őshonos kuvaszkölyköket kaphatnak a gazdálkodók, ez a kettős, villanypásztor telepítéssel egybekötött védelem pedig a szakértők szerint már kellőképp hatékony lehet annak érdekében, hogy a farkasok ne tudjanak kárt tenni a legelő állatállományban. A program kettős haszonnal jár, és ha úgy teszik egyfajta „win-win” helyzetet eredményez. A gazdáknak nem kell tehetetlenül nézni, ahogy a farkasok szétmarcangolják az állataikat, mert egy, de inkább két kuvasszal védhető az állomány. Ezeknek a nagytestű őrző kutyáknak az ősi génjeikben ott van ez az adottság, csak felszínre kell hozni, hiszen a kezdetektől ez volt a dolguk a pásztorok, juhászok mellett.
Ez a program a tenyésztők szempontjából is jó, hiszen az urbanizált körülmények között felnevelt kutyák őrző-védő ösztöne nem feltétlenül, vagy nem erőteljesen öröklődik, míg a nyájak mellé kihelyezett egyedekében már sokkal meghatározóbb lesz ez a tulajdonság. A nagyragadozó védelmi program keretében a kutyakölykök kihelyezése után különösebb kutyakiképzésre nem volt szükség, mert a gazdák és a nyáj vagy gulya mellett felnőve ösztönösen sajátítják el a feladataikat, és azt is „zsigerből” tudják majd, mit kell tenniük, ha netán egy védett nagyragadozóval kell farkasszemet nézniük. További információk a programról a https://kuvaszor.hu/ weboldalon olvashatók.
Felsejlett olyan kezdeményezés, hogy lokálisan, tehát ahol a probléma jelen van, a vadászatra jogosultak vagy állami erdészetek hivatásos vadászai megszabott kvóta mellett gyéríthessék a nagyragadozókat? (Romániában, Szlovákiában a barna medvére és a szürke farkasra időszakosan, kvóta mellett kiszabtak vadászati idényt.)
– Érdekes kérdés, hiszen ha ebbe az irányba megyünk, akkor a kártalanítás elvi lehetőségét vesszük el a gazdálkodóktól – főleg annak tudatában, hogy az állami természetvédelem hivatalos adatai szerint nem éri el a 100 egyedet a hazai farkasállomány. Romániában és Szlovákiában nagyobb a populáció, ott a kvótarendszernek van létjogosultsága. Ugyanakkor nekünk – értve ez alatt a gazdálkodókat, vadászatra jogosultakat és az állami természetvédelmet is – már most el kell kezdenünk gondolkozni azon, hogy hogyan kezeljük majd azt a helyzetet, amikor a nagyragadozók állománya érzékelhetően megnő.
Az Európai Uniós csatlakozáskor Románia vállalta medveállományuk szinten tartását – ez egyelőre még várat magára –, ellenben a problémák fokozódnak: nemcsak az állattartók állatai vannak veszélyben, hanem maga az ember is, ugyanis 2018 óta húsz embert ölt meg medve, valamint sok millió euróra rúg a medvekár értéke.
A feltételezések szerint évről évre nő Romániában a barna medvék száma
Milyen megoldást lát a farkas–gazdálkodó együttélésében?
– Talán a legfontosabb a tájékoztatás és az ismeretek terjesztése minden érintett fél irányába. Ha megalapozott döntéseket akarunk hozni valamiről, ahhoz megfelelő és elégséges információra van szükség: ez ugyanúgy igaz a gazdálkodókra, mint a természetvédelemre. A természetvédelem szakembereinek is észre kell venniük, hogy vannak helyzetek, amikor közbe kell avatkozni, különben vagy az önbíráskodás irányába mozdulnak el a kárvallottak, vagy odáig fajul a probléma, hogy kényszermegoldások születnek, egyik sem szerencsés. A NAK részéről támogatnánk, ha lenne egy minden felet megnyugtató, közös megoldás.
