Hírek

Az ökológiai folyamatokba bekavarnak a házi macskák

A kóbor és a kijáró macskák nagy veszélyt jelentenek a környék ökoszisztémájára. A macskatartásnak csak az egyik vetülete az, hogy van egy selymes bundás, simogatni való lakótársunk...

Azonban egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy a macskák esetében nem plüssfigurá(k)ról van szó, hanem húsra éhező ragadozókról.

Lehet, nem tudunk róla, de a legtöbb kijáró macska zsákmányol a természetben, azok is, akik menő macskamenüt kapnak aludobozkából. És nem is csak szükségből.

A világra rászabadult házimacskák károkat is okoznak… Mert szó se róla, a macskáknak remek marketingjük van, egy hang nélkül el tudják adni magukat. Mert cukik, puhák és olyan ártatlanul tudnak viselkedni. Amikor akarnak. De nem ítélhetünk csupán külsőleg. Nem dughatjuk homokba a fejünket, hiszen mégiscsak egy gyilkos ragadozót melengetünk a keblünkön.

macskákEgyre szaporodó probléma

Számuk ezidőtájt valószínűleg meghaladja az egymilliárdot. Naponta tízezrével születnek. Hathónapos korukban ivaréretté válnak, és egy évben 2-3 alomnyi kiscicát nevelhetnek fel. Akik azután szintén egész életükben gátlástalanul szaporodnak, illetve az ivadékaik és azok ivadékai, és így tovább. A macskák ilyen mértékű jelenléte a természetben, nagyobb teher az élővilágnak, mint az éghajlatváltozás és az élőhelyek megsemmisülése.

Stressz alatt

A Föld legveszedelmesebb ragadozójának számító házi macskának ezer különböző faj szerepel az étlapján. Képzeljük magunkat egy pillanatra a terítékre kerülő állatkák helyébe. Most ők olyasmit élnek át, mint amit az emberszabásúak tapasztaltak tízezer évvel ezelőtt, amikor az óriási vadmacskák uralták a Földet.

Próbáljunk visszaemlékezni! A zsigereinkben talán még megtalálható az emléke a kiszolgáltatottságnak és a félelemnek. Hogy éreznénk magunkat, ha még mindig rettegésben kellene töltenünk a mindennapjainkat, ha életveszélyes lenne kitenni a lábunkat az utcára, ha bármikor és bárhonnan ránk ugorhatna egy oroszlán, ha a viskóinkat egy szempillantás alatt szétzúzhatnák a kíméletlen mancsok, vagy ha több nagymacska sétálgatna a lakhelyükön, mint ember? Sajnos rengeteg védtelen állat (bozótpatkányok, vakondok, folyami rákok, denevérek, kisebb halak, gyíkok, csirkék, énekes madarak, nyulak, röpképtelen madarak, rovarok, kétéltűek, és még sok más kisebb emlősállat) számára ez a valóság. Minden napjuk rettegésben telik, épphogy csak élnek, kénytelenek megváltoztatni szokásaikat, életmódjukat, felhagyni a szeretett lakhelyükkel, mert a hagyományos kuckóikban tálcán kínálnák magukat.

fekete macskaMacskatasztrófa

Belegondolni is rettenetes, milyen sok állat tűnt már el a mi kis kék bolygónkról, ami messze nem a béke szigete. Az ember akárhová ment, megváltoztatta az addig jól működő rendszert, felfordulást generált, levadászta a honos fajokat, betegségeket hurcolt magával, haszonállatokat telepített be és feneketlen bendőjű ragadozókat terjesztett el. Ezen tettek következményei legjobban a szigeteket sújtotta. Azok egyensúlya még érzékenyebb, az erőforrásuk kevesebb, jobban ki van számolva, mennyi élőlényt tudnak eltartani. És ami a leglényegesebb, élőlényei többnyire biztonságos körülmények között éltek, ragadozók, vadászok nélkül. Így nem volt bennük félelem, és nem voltak felkészülve sem önmaguk megvédésére, sem a menekülésre, hiszen sosem volt szükségük ilyesmikre.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu