A biológusok arra gyanakodnak, hogy ezekben a madarakban van egy velük született program, amit a Nap és a csillagok állásának ismerete, valamint a mágneses mezők érzékelése segít beteljesíteni.
A valóság ellenben arra szolgált bizonyítékkal, hogy a madarak számára nem volt különösebben jelentősége annak, hogy verőfényes nappal repülnek-e vagy felhős égen.
A mágneses iránytűérzék a mágneses mezők vándorlása és az időnkénti pólusváltások miatt szintén nem tűnik eléggé megbízható navigációs eszköznek. Ez utóbbiak miatt az előre mereven beprogramozott útvonalterv, amely nem enged lehetőséget a rugalmas újratervezésre kiszolgáltatott helyzetbe sodorná a madarakat. És teljességgel figyelmen kívül hagyja az olyan speciális eseteket, mint a kakukké.
Egyedül idegenben
A kakukk minden esetben egyes-egyedül kerül egy idegen fészekbe tojáskorában. Nincsenek a közelében testvérek -mivel azok csak rontanák az esélyeit-, se idősebb fajtársak, és még a szüleit sem ismeri.
Az idősebb madarak pedig már július- augusztus táján visszaindulnak Afrika déli része felé, amikor még a fiatalok nincsenek felkészülve egy olyan hosszú és megerőltető utazásra. Viszont kb. egy hónappal később az újoncok mégis nekivágnak az útnak egyedül, hogy eljussanak őseik találkozóhelyére. Ugyan mégis kitől vagy miből tudják, hogy honnan származnak és hova kell hazatérniük?
Az égtájak és a csillagok ismerete csak abban segít, hogy az élőlény nagyjából be tudja határolni, hol van, és merre induljon el egy ismerős célpont felé, de egy ismeretlen hely megtalálásával kapcsolatban nem igazán szolgáltat információkat.
Az ősök útján
Talán van valamilyen segítségük? Valami olyasmi, ami vonzza, útba igazítja őket, ami túlnő az egyeden? És befoltozza az evolúciós elmélet egyik eddig megmagyarázatlan hézagát? Talán létezik egyfajta tudás, amit minden kiskakukk megkap? Egy láthatatlan zsinór, ami összeköti ősei hazájával, és amely mentén haladva hazatalál? Igen, létezik. A morfikus mező, ami kollektív emléknyomokat tartalmaz a korábban arra vándorló elődeitől, és amikhez a morfikus rezonancia során bármelyikük hozzáférhet.
Tehát amikor egy bárhol született kakukk elindul Afrika felé, akkor az ősei által hagyott emlékmorzsákat követi. És miután eltöltött ott némi időt, nem kell többé ragaszkodnia az első útvonalhoz, már akármilyen irányból vissza fog találni oda.
A személyes kötelék kialakulását nevezzük „helybevésődésnek”. Ez a pont pedig a madár számára aztán bárhonnan megközelíthető.
A vándorlás útvonalát nemzedékek hosszú sora véste bele a faj kollektív emlékezetébe. Bármely kakukk, amely rá tud hangolódni erre, minden információt megszerezhet ahhoz, hogy haza tudjon találni.
