A poszméhek a hártyásszárnyú rovarok rendjébe, a fullánkos hártyásszárnyúak alrendjébe, a valódi méhfélék családjába tartoznak. Társas életet élnek, testük zömök, erőteljes.
A virágport és a nektárt nyaló-szívó szájszervükkel gyűjtik, aminek alsó ajka valóságos szívókává nyúlik meg, amely sajátságos ízület segítségével még tovább előreölthető – a leghosszabb szívóormánya a poszméheknek van. A fullánk módosult tojócső, amely azonban már nem a peterakás szolgálatában áll, hanem a zsákmányolás és a védekezés fegyvere. Ha nincs használatban, akkor a potrohban rejtve, a fullánkkamrában fekszik. A hímek fegyvertelenek.
Hasznuk megkérdőjelezhetetlen: a méhekkel ellentétben még hűvös, esős, borús időben is repülnek. Felkeresik többek közt a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs és a cukkini virágait. Hozzáférnek azok központi termőrészéhez is, így sokkal tökéletesebb beporzást végeznek, mint a méhek. Munkájuk eredményeként nagyobb, sokmagvú paradicsom, vastagabb falú, egyenletes felületű paprikatermésünk lesz. Még a szorgalmuk is nagyobb a méheknél, ugyanis egy-egy poszméh naponta mintegy kétszáz háziméh munkáját végzi el!
Hozzá kell tenni, hogy az üvegházakban jelentős kártételt is tudnak okozni, a pepino mozaik betegség terjesztőjeként tartják nyilván.
Hazánkban mintegy 25 fajuk fordul elő, de számuk folyamatos csökkenése miatt valamennyi védett.
