Az alpesi gőte Nyugat-Európától Délkelet-Európáig nagy elterjedési területen fordul elő, alapvetően hegyvidéki állat, akár 2500 méter tengerszint felett is előfordulhat. Hazánkban főként az Alpokalján él stabil állománya, de megtalálható az Őrségben, a Bakonyban, a Mátrában, a Bükkben, valamint a Zempléni-hegységben is – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
A párzás a vízben történik, a hím a vízfenékre rakja az ondótokot, melyet a nőstény kloákájával beszippant. 1,5-2 mm átmérőjű petéit egyesével vízinövényekre vagy kövekre ragasztja. A peték szürkés, barnás színűek. A párzást és peterakást követően a kifejlett állatok általában elhagyják a vizet, de egyes példányok akár őszig is abban maradhatnak. Lárváik kifejlődését követően szeptember végén, október elején vonulnak telelni sziklák, gyökerek alatti üregekbe, vastag avar alá.
A kifejlett alpesi gőte teljes testhossza 8-12 cm, a nőstények nagyobbak a hímeknél.
A hím hátoldala kékes vagy palaszürke, néha márványozott. Nászidőszakban a hímek gerincvonalán a fejtetőtől a farokvégig alacsony, sárgásfehér él húzódik, amelyen szabályos sorban elhelyezkedő sötét foltok sorakoznak. A hasa egyszínű narancssárga. A nőstény háta zöldes, világos- vagy sötétszürke, márványozott. Háti éle nincs, hasa a híméhez hasonlóan narancssárga. A tarajosgőték és a pettyes gőte hasa sötéten foltozott, ezáltal az alpesi gőte könnyen megkülönböztethető tőlük.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.
