Az üregi nyúl vagy más néven a kinigli, de hívják lapi nyúlnak is (ami feltehetően a francia lapin névből származik). Magyarországon ugyan egész évben vadászható faj, de a terítékadatok alacsonyak, már szinte elhanyagolhatóak. Külalakra a mezei nyúlnál kisebb, feje rövidebb, mellső és hátsó lábai csaknem egyforma nagyságúak. Elterjedése az eljegesedés után az Ibériai-félszigetre és Északnyugat-Afrikára tehető. Később Európa szinte valamennyi országába betelepítették. Hazánkban a Kisalföldön, a Mezőföldön és a Duna-Tisza közén fordult elő nagyobb számban.
Állomány-dinamikájában ingadozásokat figyeltek meg: a feldúsult állománysűrűséget követően jelentősen visszaesett egyedszámuk. Ennek oka az állományszabályozó funkciót betöltő mixomatózis (dél-amerikai eredetű), valamint a nyulak vérzéses betegsége (RHD, kínai eredetű betegség) vírus, ami a házi és az üregi nyulak vérzéses megbetegedését okozza. Ezáltal a ’80-as, ’90-es évekre, valamint a kétezres évek elejére az üregi nyúlállomány szinte teljesen eltűnt az országból.
A helyzet orvoslására visszatelepítésekre került sor, ám ezúttal hibridizált üregi nyulakat bocsátottak ki egyes térségekbe, melyek nagymértékű és gyors szaporodási készségüknek következtében, az állomány emelkedésnek indult.
Ennek köszönhetően a 2014/2015-ös vadászati évben az üregi nyúl elejtett száma 2500 példány körülire gyarapodott, de 2017/2018-ban kevesebb, mint 900 példány – jelenleg a faj egész évben vadászhatóvá vált.
Egyes régebbi feljegyzés szerint, mely ifj. Bartal Aurél tollából származik, a következőket írta:
„Azt hiszem, kevés az az irigylésre méltó vadászterület hazánkban, ahol ne ismernék a «kinigli»t.
Olyan területen, ahol évek hosszú során keresztül nem láttak egyet sem és legközelebbi tartózkodási helyük is több mértföldnyire esik, oda is elvándorol egy-két család és ahová egyszer betette a lábát, ott mindvégig otthon érzi magát; legalább még nem hallottam, hogy valahonnét teljesen ki lehetett volna pusztítani” – az idézet 1900 decemberéből származik.
Manapság nehéz elképzelni azt, hogy az üregi nyúl feltűnése egykoron ilyen ijesztő jelenségnek bizonyult egyes vadászterületeken, populációja pedig irtásra ítéltetett.
Nem is kívánhatja a vadásztársadalom, hogy ez az idegenhonos faj ilyen drasztikus mértékben jelen legyen hazánkban, mint egy évszázaddal ezelőtt, ellenben attól függetlenül, hogy a kiniglinek gazdasági jelentősége nincs és kártétele is elenyésző, jó, hogy jelenlétével változatosabbak hazai vadászataink.
