Erdőfelújításról akkor beszélünk, ha egy adott területen az erdőállomány megöregszik, beteg, vagy idegenhonos, invazív fajok alkotják. Az erdészeknek több módszer is rendelkezésükre áll felújítására, ami történhet mesterséges módon, csemete- vagy magültetéssel, illetve természetes úton, mint például amikor az idősebb fákról lehulló makkokból sarjadó erdő keletkezik.
A gyűjtési periódusban akár 4500 db tölgymakkot is képes elrejteni 0,5-15 méteres távolságokban. A makkokat természetes mélyedésbe helyezi, csőrével rögzíti, majd lombbal és mohával takarja. Az elraktározott makkoknak egy részét viszont nem fogyasztja el, ezáltal a makkokból természetes „erdőfelújítás” alakulhat ki.
Szelekciós hatása is van a szajkónak a tölgyfaállományban.
A vizsgálatok eredményei szerint a szajkó kifejezetten azokat a makkokat keresi, amelyek tölgymakkormányossal fertőzöttek. A makkban található lárvákat kicsipegeti, az életképes, egészséges makkokat pedig elrejti télre.
Az erdészek és a vadon élő állatok egyfajta szimbiózisban élnek. Az egyik kisegíti a másikat, és akár olyan hasznos eredményeket érhetnek el közösen, mint az erdőfelújítás, ami a klímaváltozás mellett a biodiverzitás szempontjából is kiemelten fontos.