Amikor vastag hótakaró borítja a növényzetet, a szarvasok képesek kikaparni alóla a táplálékukat. Azonban ha eső esik, mely aztán ráfagy mindenre, az állatok a kemény jégpáncélon keresztül nem tudják megszerezni a napi betevőjüket – írja a Phys.org.
Emiatt az ilyen melegebb telek határozták meg a rénszarvasok populációinak méretét: a jeges teleken a táplálékért folytatott küzdelemben lecsökkent az egyedszámuk. Azonban az elmúlt tíz évben különös dolgot figyeltek meg a kutatók.
Leif Egil Loe, a Norvég Élettudományi Egyetem (Norwegian University of Life Sciences, NMBU) vadbiológus professzora kollégáival 25 éve vizsgálja a rénszarvasokat. Nagyjából 1000 nőstény fogtak be Svalbardon, és lemérték őket, valamint követik a populációjuk változását is.
Meglepő módon az elmúlt 10 évben az egyedszám növekedett, még akkor is, ha jegesek voltak a telek. Ez azt jelzi, hogy az állatok jól alkalmazkodtak ehhez az új, enyhébb időjáráshoz, sőt, tavaszra a szokásosnál „kövérebbek” is.
„Azokban az években és területeken, ahová a hó később érkezett meg, az állatok átlagosan öt kilogrammal és tíz százalékkal nehezebbek voltak tél végére” – mondta Loe.
Rudolf és családjának „elhízásáért” pedig az táplálék rendelkezésére állásában bekövetkezett változások felelősek. Normál esetben a vegetációs időszak Svalbardon elég rövid, mutatott rá Loe. Általában kora júniustól augusztus közepéig tart, de ez éves szinten nagyon változékony.
A melegebb klíma miatt a növények tavasszal korábban kezdenek nőni, és ősszel sokkal tovább életben maradnak. Egy forró nyár pedig kétszer annyi táplálékot szolgáltat a rénszarvasoknak, mint amikor hideg van, és ez a bőség aztán az év nagy részében rendelkezésre áll.
A melegebb őszök és késői havazások tehát kompenzálják a rénszarvasokat a jéggel borított telekért.
– mutatott rá Loe.
A svalbardi rénszarvasok egy külön alfajt alkotnak, mely a többieknél kisebb testű, és csak ezen a területen él.
„A rénszarvasok szinten minden területen előfordulnak, amit nem gleccserek borítanak” – mondta Loe. Nagyjából 20-25 ezer állat él Svalbardon, de a populáció folyamatosan változik mind területi mind időbeli eloszlásban. „Ellentétben a nagy csordákkal, ahogy az emberek általában a rénszarvasokat elképzelik, a svalbardi rénszarvasok inkább kisebb csoportokat alkotnak.”
Változó ökoszisztéma
„Svalbard valószínűleg nagyon meg fog változni a jövőben ” – mondta Kari Klanderud, a NMBU növényökológus professzora, aki a klímaváltozás hatásait kutatja az itteni növényközösségekre.
A növényközösségekben bekövetkező változások valószínűleg öngerjesztő folyamatot indítanak el, mivel ezzel a talaj is változni fog. Így aztán a rénszarvasok élelemellátása tovább fog nőni.
A flórában bekövetkező változások miatt elképzelhető, hogy még több lehetőség lesz télen a legelésre a jövőben. A melegebb telek előbb-utóbb több téli legelőt fognak felfedni ahelyett, hogy jégpáncélba zárnák azokat.
„Ha ezek a tendenciák megmaradnak, akkor a svalbardi rénszarvasok jövője sokkal fényesebb, mint amitől korábban tartottunk.” – mondta Loe. Azonban egyelőre nem ennyire optimista a rénszarvasokkal kapcsolatban. „A forró nyári napokon azt tapasztaljuk, hogy a rénszarvasok a hideg talajon, mocsarakban vagy havon pihennek. Ezeknek az állatoknak az aktivitása jelentősen lecsökken, amikor a hőmérséklet 12 Celsius fok fölé melegszik.”
Ezek a nyári hőmérsékletek egyre gyakoribbá válnak Svalbardon.
„Ugyan a rénszarvast klímagyőztesnek tekinthetjük az elmúlt 28 évben, és a táplálékbázisuk tovább fog nőni, de fiziológiai szempontból kihívásokkal kell szembenézniük ezeknek a jégkorszaki állatoknak”
– vonta le a következtetéseket Loe.
