„Nagyon el vagyunk késve. Mint mindenki, mi is azt gondoltuk, hogy van még időnk, mert a klímaváltozás csak közeledik. Az igazság az, hogy már benne vagyunk” – mondja Erwin Ulrich, a francia nemzeti erdészeti hivatal munkatársa. Ő felel azért, hogy a franciaországi erdészeket összefogó intézmény minél alaposabban felkészüljön a klímaváltozásra. A szakember érezhető akcentussal, de közel tökéletesen beszél magyarul. Igazából nem is francia, hanem osztrák, Burgenlandban született, és sok gyerekkori barátja magyar, velük tanulta meg a nyelvet, amelyet Franciaországba költözve sem felejtett el. Egészen különös gonddal fűzi a magyar mondatokat, és ettől még baljósabbnak hat az általa felvázolt sötét vízió.
Tizenegymillió hektár
Erwin Ulrich arról mesél, hogy az utóbbi három évben szörnyű aszály sújtotta Franciaországot, háromszázezer hektár erdő pusztult el szinte egyik napról a másikra. Ez az országuk európai területen lévő erdőinek mintegy 7 százaléka. Az európai terület kifejezésre felkapom a fejem, amire a francia szakember elmosolyodik: „Összesen tizenegymillió hektáron gazdálkodunk, de ennek nagy része Francia-Guyanában, Réunion, Martinique, Guadeloupe szigeteken van” – magyarázza.
Nagy meglepetéssel fogadom a hírt, hogy a francia állami erdészet zömmel trópusi esőerdőket kezel. Ugyanakkor a franciák előtt álló legnagyobb kihívás mégis inkább a szárazság, ezért is jöttek hazánkban, hogy olyan fafajokkal ismerkedjenek, amelyek megoldást jelenthetnek a klímaváltozás kihívásaira.
„Tizenegymillió hektáron gazdálkodnak!” – sóhajt fel Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója. „Nagyságrendekkel nagyobb területet, jelentősen több fajt ismernek, mégis tudunk nekik újdonságot mutatni.”
Szárazságtűrő fajok
A franciák számára leginkább a Magyarországon őshonos, szárazságtűrő tölgyfajok lehetnek érdekesek. Tolnában is jártak, ahol a Gyulaj Zrt. erdészei mutattak nekik olasz molyhos tölgy- és szürketölgy-ültetvényeket. Ott komoly génrezervátumokat és géngyűjteményeket hoztak létre a helyi szakemberek. A Mecsekerdőnél elsősorban a csertölgy lehet izgalmas számukra.
– mondja Ripszám István. „Érdekes, mind nálunk, mind a Gyulaj Zrt.-nél úgy tűnik, nemcsak a cser, hanem az ezüst hárs is megoldást jelenthet a franciák gondjára.”
Mindez pedig abból adódik, hogy a klímaváltozás elemi erővel és sebességgel csapott le a jórészt atlanti éghajlathoz, a csapadékos, hűvösebb nyarakhoz, enyhe telekhez szokott franciaországi erdőkre.
„Hosszú ideje figyelem a francia erdőgazdálkodást, és az utóbbi öt-tíz évben erősen mutatkoznak a klímaváltozás hatásai, gyakorlatilag az ország egész területét érinti” – ismerteti a helyzetet Somogyi Norbert, a párizsi magyar nagykövetség tudományos és technológiai attaséja.
Szavai egybecsengenek Erwin Ulrich véleményével. A francia és a magyar erdészet gondjai meglepően hasonlóak. Az ottani területeken ugyanúgy pusztul a luc, mint itthon a Kőszegi-hegységben. Párizstól északkeletre viharos gyorsasággal száradnak ki a bükkösök, a jelenség Magyarországon sem ismeretlen. Mindez egyértelműen a klímaváltozás hatása.
Közös gondok
A májusban már izzó késő délelőtti napsütésben a meredek erdészeti úton ballagó csapat beszélgetését az óriás énekes kabócák próbálják túlharsogni. Mi ez, ha nem a klímaváltozás jele? A külföldi küldöttséget a francia állami erdészet munkatársain kívül, a velük szorosan együttműködő magánerdő-tulajdonosok képviselői alkotják. Hát igen, a klímaváltozás nem nagyon nézi a tulajdonformát. A Mecsek szívében, Erdősmecske határában különleges kísérletet mutatnak a baranyai erdészek. A meredek, déli fekvésű, Napnak kitett domboldalban Bulgária délkeleti régiójából, a Strandzhahegységből származó kocsánytalan tölgy- és csermakkból származó csemeték tulajdonságait és növekedését vizsgálják. Természetesen a klímaváltozásra keresik a válaszokat. „Ahogy a franciák hozzánk jönnek, úgy megyünk mi Délkelet-Európába.
– magyarázza Ripszám István.
Ez a megoldás pedig az erdők természetes vándorlási folyamatainak a felgyorsítását jelenti. A déli, szárazság- és melegtűrő tölgyfajok egyébként is terjeszkednek észak felé, de nem képesek tartani a tempót a viharos gyorsaságú klímaváltozással. Hosszú evolúciós évtizedeket lehet lerövidíteni szakszerű emberi beavatkozással.
A francia küldöttséget meghívó Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója a rá jellemző szelíd, de határozott visszafogottsággal vázolja a lehetőségeket: „Mi, emberek okoztuk a bajt, azt nekünk kell okos megoldásokkal orvosolni. Tapasztalatcserével gyorsíthatjuk az erdők felújulását, az alkalmazkodóbb fafajok szaporítását. Közösen azon dolgozunk, hogy a szaporítóanyag-mozgatással, a jelenleg elérhető leginkább előremutató technológiákkal segítsük erdeink fennmaradását.” Erwin Ulrich csak egyetérteni tudott a hallottakkal, hiszen európai gondjaik azonosak a miénkkel. A gondok mellett az erdészekben az is közös, hogy mindannyian bíznak abban, együttműködéssel, szakértelemmel és elhivatottsággal meg fogják menteni erdeinket.