A közelmúltban azonban olyan megfigyelést tettek az ausztrál természetbúvárok, ami fordíthat a madár megítélésén: képes elfogyasztani az inváziós óriás varangyot, mely egyébként mérgező, és sok őshonos faj (köztük kígyók, krokodilok, és ragadozó emlősök) pusztulását okozza.
A varangyot eredetileg biológiai növényvédelem céljából telepítették be, azzal a céllal, hogy elpusztítsa a cukornádültetvényeket dézsmáló (egyébként őshonos) bogarakat.
Azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és ráadásul gyorsan terjedni kezdtek a kontinensen (minden egyes nőstény 70 ezer utódot képes létrehozni évente), tönkretéve ezzel az őshonos ökoszisztémákat. Mivel mérgezőek, így a rájuk vadászó ragadozók pusztulását okozzák, felfalják az őshonos fajokat, és emellett táplálékkonkurenciát is jelentenek a többi rovarevőnek.
Az „okosabb” őshonos madarak közül némelyik megtalálta a módját, hogy elfogyassza ezt a hatalmas méretű varangyot:
Erre azonban az íbiszek nem képesek, lévén ők egészben nyelik le prédáikat.
„Az íbiszek fogják a varangyokat, feldobálják őket a levegőbe, és az emberek azon gondolkodnak, hogy ugyan miért teszik ezt” – mondta az inváziós fajokat monitorozó természetvédelmi szervezet, a Watergum vezetője, Emily Vincent a BBC-nek. „Ezután vagy nedves fűhöz dörzsölték a varangyokat, vagy elvitték a legközelebbi vízforráshoz, ahol kimosták őket.”
Vincent szerint a megfigyelés azt bizonyítja, hogy a madarak kifejlesztettek egy „stresszeld, mosd le, kezd elölről” módszert, amivel
elérik, hogy a varangyok saját maguk ürítik ki a bőrükben lévő mérgező váladékot tartalmazó mirigyeket. Ezután pedig már biztonságos az elfogyasztásuk.
Az pedig, hogy egy újabb őshonos állat képes elfogyasztani ezt a gyorsan terjedő inváziós fajt, igen örvendetes, és segíthet kontroll alá vonni az óriás varangyok populációját.
