youtube://v/243glFS6rk8
További képek a telepről ide kattintva érhetők el.
A tenyészetbe, ahogyan más disznótelep esetében is, kizárólag megfelelő higiéniai feltételek ellenében (lábbeli- és kézfertőtlenítés) lehet belépni. A 6,3 hektáros telep kerítéssel, sövénnyel és villanypásztorral körülhatárolt, kizárva ezzel a vad esetleges bejutását. Benn mintegy negyven kisebb-nagyobb méretű fakkokat (fiaztatók, továbbtartásra szolgáló fakkok) alakítottak ki, ahol a vaddisznók nemek és korcsoportok szerint vannak különválasztva: találni itt malacokat, süldőket, anyakocákat és tenyészkanokat egyaránt.
Az egymással jól összeférő anyakocákat a szaporulattal együtt egy nagyobb fakkba zárják kondát alkotva, ahogyan az természetes körülmények között is történik, később a szaporulatot nemek szerint különválasztják, a kansüldők és a gyenge idegzetű, rossz testfelépítésű kocasüldők (kocasüldő-állomány 15-20 százaléka) külön fakkba, majd eladásra kerülnek.
Farkas László két-háromévente legfeljebb egy-két kansüldőt tart csak meg újabb tenyészkanok kinevelése céljából.
Az állomány zömében 15-20 hektár saját termőföldről betakarított takarmányt – lucerna, kukorica, árpa – kap, amit a gondozók a fakkokban kialakított etetőplaccokra szórnak, ezzel is megakadályozva, legalábbis minimalizálva a takarmány dagonyától való szennyeződését, valamint a fialást követően a malacok indítótápban részesülnek a serényebb növekedés elérése érdekében.
Az értékesítés vadászati célból országszerte vadaskerteknek történik. Az afrikai sertéspestis 2018-as hazai megjelenése előtt külföldre is értékesítettek, főként Spanyolországba, Horvátországba, Ausztriába és Lengyelországba, ám ez az exporttevékenység azóta sem állt helyre. Vadfeldolgozó üzemeknek nem éri meg értékesíteniük, az élő vadra nagyobb és kifizetődőbb a kereslet.
– Korábban nagyon sok fiatal gazda adta fejét vaddisznó tenyésztésére, azonban egyszerűen nem tudta a szaporulatot értékesíteni az országban megjelenő ASP következményeként bevezetett korlátozások miatt. A szabályozás összemosta a vadon élő vaddisznót a tenyésztett vadsertéssel, pedig az azonos fajhoz tartozáson kívül az ég adta világon semmi köze a kettőnek egymáshoz.
Pedig tagjai vagyunk a Magyarországi sertéstenyésztők és sertéstartók szövetségének (MSTSZ), mégis sokkal több olyan adminisztratív akadállyal kell szembenéznünk, ami ismeretlen a házi sertést tartó telepek vezetői vagy tulajdonosai részére – véli Farkas László.
Tevékenységéből adódó gondokat csak bokrosítják a magas takarmányárak, a tulajdonos mégis úgy gondolja, nem szabad feladni. Kedvező fordulatra számít, akár a szabályozásban, akár az állategészségügyi helyzetben: „Mi másban tudna egy állattenyésztő és vadgazda bízni, ha nem a szebb jövőben.”
