Harmadik „aranyos” olimpiája után visszavonult az élsporttól, és a vele járó közszerepléstől. Azóta keveset hallani róla. Tudatosan kerüli a nyilvánosságot, ám annál jobban szereti férjével és gyermekeivel együtt a természetet.
A Budakeszi Erdészet tavaszi koncerttől zsong, madarai teli csőrrel trilláznak, fütyülnek, csiripelnek. Ide érkezik a Vigassy Ádám – Egerszegi Krisztina páros egy viharvert, klasszikus Land Roveren. Velük érkezik a frissesség és a derű is, jókedvűen ugratják egymást. Letáborozunk a vadászház mögötti gondozott tisztáson, ahol Ádám otthonosan mozog. Kiderül, nem véletlenül. „Csapatépítőtréning- cégünkkel kifejezetten a városi embereket túráztatjuk az erdőben. A Parkerdővel is egy ilyen rendezvény során kerültem kapcsolatba, és a kölcsönös szimpátiából közös munka lett. Segítünk az erdészetnek, vállalkozásunk terepjáróival visszük a vadászatokon a vendégeket.”
Krisztina élvezettel néz körül, úgy mondja:
Érdeklődésemre, hogy itt laknak-e erdőközelben, előbb Krisztina, majd férje válaszol, és később is szinte egymás szavát, gondolatát folytatják.
„Érden lakunk, ott volt a szüleimnek hétvégi háza. Megvettük a szomszéd telket, és építettünk rá egy ikerházat a nővéremmel. Anyuék pedig a régi nyaralót átépítették, így most egy kupacban lakik az egész nagycsalád.” „Nem kell a kertünk sarkában kezdődni az erdőnek ahhoz, hogy szeressük. Megkockáztatom, sokan, akik ilyen szép erdős területen laknak, kevésbé járnak ki, valahogy jobban megbecsüljük, ha kicsit távolabb van.”
Rossz döntés nincs
A természetszeretetnek a házaspár életében nemcsak jelen időben van szerepe. Egy mátrai erdő volt a színtere első találkozásuknak is.
„Dolgoztam egy cégnél, amely évközi gyerekprogramját egy háromnapos túlélőversennyel zárta Ágasváron. A rendezvényt Ádámék cége szervezte, ott ismertük meg egymást. Rögtön megfogott valami benne. Pedig nem is az a típus volt, aki nekem tetszik.” E kijelentésnél Ádám fölnevet és kajánul megjegyzi: „És én ezt már 24 éve hallgatom…” De Krisztina komolyan folytatja. „Semmi bizonytalanság nem volt bennem, meg se kérdőjeleződött a fejemben a választás. Biztosan éreztem, hogy így jó.” Elképzelem a tini lányt, aki a versenysporttal van elfoglalva, míg kortársai az életet kóstolgatják. Aki ekkora terhelés alatt vasfegyelemmel tette a dolgát, mikor tanult meg érzelmekben is pontosan eligazodni, fiatal nőként első látásra életre szóló társat választani? Válasza egyszerű és bölcs. „Világéletemben az érzéseimre hallgattam, és mindig nagyon jók voltak a megérzéseim.
Megszívlelendő gondolat. Bátorságot ad az életre, ha az ember így áll a dolgokhoz. „A gyerekeimnek is ezt mondom a döntéseik előtt. Mikor a nagyobbik fiam egyesületet váltott, őt is ezzel biztattam.”
Krisztina 22 évesen fejezte be a sportkarriert, mások ilyen korban még jóformán el se kezdik az önálló életet. Mi következett ezután, továbbtanulás? „Mikor abbahagytam, a korábbi szponzorom felajánlott egy munkaszerződést. Elvégeztem egy felsőfokú PR képzést is. De nekem igazából egyetlen vágyam volt kisgyerekkoromtól, hogy anyuka legyek. Családot akartam. Talán mert a nővéremmel nekünk volt a legjobb anyukánk, és azt a szeretetet, törődést, amit kaptunk, tovább akartam adni. Bálint 2000-ben, Barnabás 2002-ben, Zille lányunk 2004-ben született.” Felteszem, Ádám jó partnernek bizonyult a családos létben is, hiszen tapasztalata bőven lehet 6 testvér mellett. Ő persze némileg árnyaltabban látja a helyzetet.
Mi mind a heten különböző természetűek vagyunk. Ráadásul ilyen közegben az idősebb testvérek nehezen maradnak gyerekek, inkább pótszülővé válnak.” „Szerintem alapvetően jó a nagycsalád, csak jól kell működtetni, mindenkinek alkalmazkodnia kell, figyelembe venni a többieket.”
Kezünkben a sorsunk
A gyerekek fölcseperedvén, mostanában mivel foglalkozik Egerszegi Krisztina? „Olyan irányba indultam, ami mindig is érdekelt. Vonzanak a dolgok, amiket egy kis misztikum övez. Tanultam kineziológiát, számmisztikát, kronobiológiát, pszichogenetikát. Ezek mind elemzős módszerek. Segítenek megérteni, ki miért viselkedik úgy, ahogy. Gyerekként azt gondoltam, mindenki jó, és szereti a másikat. És ugye ez nem így van a világban, sok emberben ott él a gyűlölködés, mások hibáztatása. Engem az okok érdekelnek, és ha valaki ezzel a szemlélettel kezd el gondolkodni, megértőbb, elfogadóbb lesz.
De mindezen elméletek mellett van egy nagy, gyakorlati feladata is. „Elfogadtam a felkérést az Úszó Nemzet Programra. A cél, hogy minden nagycsoportos óvodás és első, második osztályos gyerek tanuljon meg úszni a tanrend keretében. Tavaly ősszel indult a program próba üzemmódban, jelenleg 20 helyszínen zajlik 11 000 gyerek részvételével. Munkatársaimmal járom az országot, és nézzük, mi hogyan működik.” Jó elgondolás, hogy a gyerekek idejében szerezzenek vízi biztonságot, hogy kevesebb legyen később a baleset. ”Ez a kezdeményezés alapja, de nekem az is tetszik, hogy olyan gyerekeket is elér, akik talán soha nem jutnának el az uszodába, mert ezt a lehetőséget otthonról nem kapnák meg. A mai gyerekeknek amúgy is más az érdeklődése, mint a mi időnkben. Jobban leköti őket a képernyős, internetes világ. Sok múlik a családokon.”
Tőlük érdemes tanulni
Vajon szülőként hogy sikerült a saját értékrendet, szemléletet átadni a fiataloknak? „Kis koruk óta vittük őket is a természetbe, szeretik, feltalálják magukat benne.”
Első este aztán a két fiú kifigyelte, hogy a húguk hiába nyomkodja a telefonját, nem talált internetet. Felajánlottam, hogy bekapcsolom a roomingot, de legyintett, minek erre a 3 napra! Szép lassan lejöttek a közösségi oldalakról. Barnabás is úgy döntött, kiszáll a social médiás világból, törölte magát innen-onnan, nem posztol semmit. Megnyugtat, hogy van példa arra: nem muszáj.” „Sajnos a mai világ pont arról szól, hogy kifelé élek, kifelé mutatom még azt is, ami esetleg nincs. Ez nagyon megzavarja a gyerekeket, akik hasonlítani akarnak valakihez. És a látott külsőséges, természetellenes minták gyakran rossz irányt mutatnak.” „Látom a fiaimon, milyen jó, ha egy tapasztalt nagyapa mellé oda lehet kuporodni, aki megmondja a tutit a világról. Vagy találkoznak egy öreg szakival, akitől érdemes a minőségi tudást ellesni.”
Extrém sportok, vadregényes túrák színesítik az életet? „Egyidőben Ádám rávett a barlangászásra, de túl szűk terekben nem érzem magam komfortosan. Többször túráztunk, sátoroztunk Tunézia déli, sivatagi területein, ahova már nem járnak turisták. Gyönyörű volt, ám az ottani rendszerváltás óta nem olyan vonzó, barátságos az a környezet.” „Legizgalmasabb kalandunk talán a kirgizisztáni portya volt egy baráti házaspárral. Béreltünk egy hipiszuper UAZ terepjárót, és hajtottunk. Ahol ránk esteledett, jurtákban aludtunk. Főleg mutogatással értettük meg magunkat a helybeliekkel.
Fotók: Csatlós Norbert
